Mielőtt elkezdtél tanulókártyákkal tanulni, milyen más tanulási módszereket, technikákat próbáltál ki?

Mint említettem, a német nyelvtanáraim fantasztikusak voltak, és ezért, mikor az angolt elkezdtem tanulni, első körben nyelvtanár után néztem. Hosszas keresgélés után ki is választottam egy szimpatikus tanárnőt biztató életrajzzal, ezért nagy reményekkel mentem az első órára. Felvázoltam az elképzeléseimet, majd kérdezgettem a módszereiről, meg hogy milyen metódusokban hisz, mit tapasztalt az évek során, szerinte miben rejlik a sikeres nyelvtanulás.

Fura volt nekem, hogy nem volt konkrét elképzelése és elintézte azzal, hogy majd alakul az óra menete… Aztán mikor a hetedik órán még mindig semmi hallás utáni értés gyakorlat nem volt, csak könyvekből való igeragozási feladatokat oldottunk meg nulla kommunikáció mellett, megköszöntem az idejét és elbúcsúztunk.

Utána jött egy nyelviskola, amit nagyon pozitív tapasztalatnak könyveltem el. Csoportban tanultunk, itt egész mondatokat kellett hangosan visszamondani, itt viszont kevésnek éreztem a nyelvtani magyarázatot. S bár tudom, hogy magyarul se úgy tanultam meg, hogy anyukám gyakoroltatta velem a ragozást, én szeretem átlátni a dolgokat és hobbiból szoktam feladatsorokat oldani.

És most jön a DE! De nem úgy, ahogy azt általában szokták az emberek. Mert ezt a módszert mára már „tovább gondoltattátok velem”, tehát nem gépiesen csinálom, hanem hangosan felolvasom a nyelvtani szerkezetes mondatokat, alakítgatom a kedvem szerint.

Igazi innovátor vagy, pedig talán sokan nem is gondolnák, hogy feladatokat megoldani nem csak a száraz és unalmas módon lehet!

Igyekszem feldobni a nyelvtanulást! Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint az tanulókártyákhoz tartozó munkafüzetek gyakorlatai, plusz amit az Igeidőzőben ti is ajánlotok, azaz „eljátszadozom a mondatokkal”: pl. két random mondatot összekapcsolok, vagy igeidőt/személyt változtatok benne, kijelentő mondatokat kérdő mondatokká változtatok, kérdő mondatokat megválaszolok, stb.

Hogyan jutottál el végül a tanulókártyákhoz?

Egy nyelvtanulással kapcsolatos blogon említettek titeket, így rákerestem az oldalatokra, átnyálaztam és éreztem, hogy a módszeretek és köztem „működik a kémia”.

Nagyon tetszett az oldalatok felépítése és az őszinteségetek. Hosszú idő után véééééégre valaki nem azzal hirdette magát, hogy egy hónapon belül felsőfokúm lesz angolból (igen, megértem, hogy ez nagyon csábítónak hangzik, de legyünk reálisak, nagyon sántít a kijelentés). Talán az fogott meg a legjobban, hogy ti nem árultatok zsákbamacskát, senki nem ígért a levegőbe, ti kimondtátok, hogy a nyelvtanulás igenis hosszadalmas munka, tele buktatókkal, DE ezekhez ezerféle segítséget kínáltok.  A „nem nyuszi garanciátok” pedig a cseresznye volt a tortán – éreztem, hogy nagyon hisztek magatokban és ez teljesen megnyert.

Engem olyannyira elcsábítottatok, hogy rögtön egy nagyobb vásárlással indítottam, amiben az Instant (Re)Start/Szóbeli/Nyelvtan/Verbs/Idioms kártyacsomagok voltak. Nem sokkal utána az Instant Vital/Abroad/Work/Friends csomagok következtek. Azóta pedig nincs megállás, időről-időre beszerzek valamit, utoljára a (hiánypótló) Instant Prepositions volt az.

Kiemelném még két fontos kurzusotokat, ami nagy változást hozott az angoltanulásomban. Az egyik a Nulladik Angolóra, amit ha módomban állna, kötelezővé tennék nemcsak minden diáknak, de minden nyelvtanárnak is! A második kedvencem pedig az Igeidőző volt, ami egyszerűen, érthetően és teljesen átfogóan magyarázta azokat a fránya igeidőket.

Ezek szerint egyből nagyban gondolkodtál. Beváltották a kártyák a hozzájuk fűzött reményeid? Hogy ment/megy velük a tanulás?

A lehető legőszintébben mondom, hogy velük tanulni könnyű! De ehhez ki kellett tapasztalnom, hogy nekem mi jó, és én mikor tudom belopni a napomba a tanulást. Például tudtam, hogy reggel ezért nem fogok felkelni hamarabb, de a metrón a mobilozás helyett simán tudok tanulni. Szerintem nincs erre bevált recept, mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogyan tudja beépíteni a napjába az angolt.

Viszont van egy buktatója a dolognak, amit én a saját bőrömön tapasztaltam és szeretnék megemlíteni. Nem szabad türelmetlennek lenni és reális célokat kell kitűzni (ezt még gyakorolnom kell nekem is!)

Az elején volt, hogy nem jól lőttem be azt a nehézségi szintet, amivel meg tudtam birkózni, szinte nem is haladtam, mert semmire sem emlékeztem. Ez nagyon frusztráló volt és elvette a kedvem, letettem a csomagot. Innen is üdvözöllek kedves Instant Idioms [új nevén: Instant Films], egyszer úgyis én nyerek! Ezt a problémát úgy oldottam meg, hogy a meglévő kártyacsomagjaimat sorrendbe tettem: az első 20 kártyát leteszteltem, hogy mennyire érzem nehéznek és fokozatosan haladtam. Mikor már nem két fokkal nehezebbet választottam, mint amivel elbírok, akkor jó volt tanulni, mert jöttek a sikerélmények. És nem volt megállás, egyre nagyobb volt a tudásvágy, egyre többet akartam tudni.

Az idiómákkal tehát még van némi rendeznivalód, de addig is, mesélj néhány sikerélményt! Mit emelnél ki leginkább?

Azt mindenképp, hogy végre nem halandzsázva énekelem a kedvenc dalszövegeimet! Na jó, viccet félre, nyilván az, hogy sikerült az angol nyelvű felvételim a párizsi egyetemre. Az is tök jó érzés, hogy nem érzem magam kellemetlenül, ha egy baráti társaságban angolul kell beszélnem. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem hibázok, vagy mindig tökéletesen használom az igeidőket, de látom, hogy honnan indultam és hova jutottam el.

Persze még mindig nagyon-nagyon messze vagyok a célomtól (angolul kell megvédenem a disszertációmat, és addig még nagyon hosszú az út és nagyon sok munka vár még rám), de az eszközöket már tudatosabban választom és hatékonyabban használom.

Megemlíteném azt is, amit bár nem konkrétan a tanulókártyáknak köszönhetek, hanem nektek és a sok-sok tanácsotoknak és cikketeknek, hogy tanítotok nyelvet tanulni is, és ezt a tudást új nyelvek tanulásában is fel tudom használni. Például már tanulókártyás módszerrel tanulom a franciát is!

Minden mondatodból süt, hogy folyamatos fejlődésre vágysz és mindig új célokat tűzöl ki magad elé. Hol tartasz most és miben változott meg az életed az angolnak hála?

A világ legszebb városában (igen, elfogult vagyok Párizzsal szemben) azt csinálhatom, amit szeretek és érdekel. Kell ennél több?

Szóval ezer köszönet mindenért és nagy ölelés az egész csapatnak!

Mi is nagyon köszönjük Krisztinának az interjút és sok sikert kívánunk neki a párizsi projektjéhez!

#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?

A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>

#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?

Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>

#3 Naponta mennyit angolozzak?

Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>

#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?

Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>

#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?

Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>

#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?

Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>

#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?

A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>

#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?

Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>

#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?

Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>