Fogalmazd meg pozitívan, legyen hozzá határidő, kérdezd meg minden nap végén, mit tettél érte, keress támogatást, és csináld valakivel együtt.

Ez mind jó tanács. Sokan, sokszor elmondtuk ezeket. De mi húzódik a színfalaik mögött?

Mi az, amiről legtöbbször nem beszélünk, amikor az évtervezés szóba kerül? Most ezeket szedtem össze neked egy cikkbe.

Disclaimer: ez a cikk nagyon személyes. Ha mi még nem ismerjük egymást, akkor kérlek, olvasd nyitottan! Vedd ki belőle elfogulatlanul azt, amiben felismered magad, és hagyd benne a többit! Ez nem egy gyógyszer, amit úgy kell szedni, ahogy a dokid rendelte, hanem egy egészséges étrend nyersanyagai. (És ez itt egy metafora volt. A nyelvtanulás a téma, naná.)

TIPP: minden alfejezet végére KÉRDÉSEKET raktam neked. Itt megállhatnál pár másodpercre, hogy eltöprengj rajtuk! Ez a belső munka segít valójában, nem az én tapasztalataim.

1. Január elseje lehet több mint egyetlen nap

Január elseje számomra egy hónap. Már karácsony előtt készülök rá azzal, hogy rendet rakok a dolgaim között. Megszabadulok attól, ami nem szolgál engem, vagy nem ébreszt jó érzéseket. Karácsony után jön az a szakasz, amikor felkészülök a tervezésre: azon töprengek, mi is legyen fókuszban a következő évben. (Erről még írok később.) Túl sok mindent szeretnék, és túl sok dolog érdekel, ezért a fókusz belövése a legnehezebb. Ezért erre sok időt számok, és a valódi évtervezés számomra egész januárban tart – néha irányváltásokkal.

Neked is lehet több a január elseje, mint egyetlen rövid nap. Sőt, ha elsőre nem sikerült elég jól, bármikor meg is ismételheted! A naptárat kezelheted úgy, mint egy színező vonalait! Rajzolhatsz hozzájuk, ha jól esik, vagy újra nyomtathatod, és kezdheted elölről, másképp, szebben.  És ha már előkerült a „másképp kezelni”…

Tudod, mi a (második) legjobb évkezdés? A szülinapod! Ha nem január elsejére esik, akkor ott van még egy természetes rajtvonal, amit az élet rajzolt neked a homokba! A szülinapodat kezelheted január elsejeként, vagyis egy újabb tervezés kiindulópontjaként. Vagy, ami még jobb: a szülinapod lehet a cél, és visszafelé számolva akkor kezded a céljaidért való munkát, amikor kell, hogy addig beleférjen.

Neked mi működne jobban? Vagy neked a január elseje pont a helyén van? Esetleg neked az egész január kell, ahogy nekem, és az év 11 hónapból áll? Miért ne? Mi a jobb: egész évben cikk-cakkban tévelyegni, vagy némi extra időt tenni az útvonal türelmes tervezésébe az elején?

És ezzel kapcsolatban meg kell említenem egy másik tapasztalatot is.

2. Az év akkor kezdődik, amikor kész vagy rá

Van, amikor az újévi fogadalmak csak stresszt raknának rád – egy olyan időszakban, amikor inkább öngondoskodásra lenne szükséged a plusz terhek helyett. Te most hogy érzed magad? Mi történik épp az életedben? Beleférnek a fogadalmak?

A változtatásra a tapasztalataim szerint meg kell érni, és lélekben fel kell készülni. Szóval a január elseje csak egy lehetőség – a sok közül. Ha te úgy érzed, most inkább csak integetsz neki, amíg elhalad melletted, hát tedd azt nyugodt szívvel!

És ha már előkerült az „megérés” jelensége, ide rakom azt is, amit egy coaching alkalom során tanultam az elmúlt év folyamán:

visszanézve egy-egy olyan időszakra, amikor látszólag nem történt semmi, sokszor azt találom, hogy pont abban az időszakban érett meg bennem valami fontos dolog, vagy pont abban az időszakban történt bennem egy nagy változás.

Van, amikor kipattansz reggel az ágyból, és azt mondod: mostantól így lesz. És bele is fogsz. De a nagy változtatásokra legtöbbször rá kell készülni. Ne siettesd magad annyira, hogy az már-már átlép önbántalmazásba.

Évekig tűztem ki célul: idén elkészítjük az új applikációnkat. Aztán történt valami, és az az év is eltelt. Miközben ostoroztam magam, hogy milyen béna vagyok, hogy abban az évben sem kezdtem bele. (Önbántalmazás, emlékszel?) De a tavalyi évben technikailag előkészítettük (sok-sok feladat előzte meg, és ezekkel sem számoltam előtte, ugye), majd decemberben aláírtuk a szerződést a céggel, aki készíti. És belekezdtünk. Közben az ötlet sokat formálódott, mi pedig megértünk rá. Lehet, hogy te is voltál így valamivel már: mondogattad magadnak, hogy nemsokára bele kezdesz, párszor talán ki is tűzted célként az év elején, de nem jutottál sokkal előrébb. Aztán egyszer csak felhúztad az ingujjad, és nagyobb csinnadratta nélkül megvalósítottad. Mert megértél rá.

A kérdés: te épp hogy állsz „érés” tekintetében? Úgy érzed, felkészültél a legnagyobb, legszebb céljaid megvalósítására, és az elkerülhetetlen változásra? Például arra, hogy nyelvi szintben egy nagyot ugorj idén?

Ha már bele is kezdtél a megvalósításba, akkor hadd osszam meg veled az én egyik tipikus hibámat!

3. Az év úgy halad, ahogy te akarod

Jókat nevetek magamon néha, amikor a kedvenc wellness szállodámba készülök Sárvárra, és a check-in időpontját úgy kezelem, mintha egy találkozó lenne, és azon stresszelem magam, hogy már tizenöt perc (!) késésben vagyok…a pihenésemről! Most mondd meg: hogy lehet késni pihenésről?

Még viccesebb: amikor már látom, hogy úgysem érek oda időre, ez annyira letör, hogy kicsúszik a kezemből a fókusz, és készülődés helyett belekezdek olyan dolgokba, amivel akkor épp nem kéne foglalkoznom. És tényleg csak estére érek oda.

Talán neked is megvan ez. Barátokhoz, vagy csak kirándulni készülsz, és bár nem is időre ígérted magad, te mégis azon stresszelsz, hogy még sehol sem tartasz, és jaj, mennyit fogsz késni az elképzelt indulással!

A céljaim megvalósításakor is kapom ilyesmin magam. Tavaly a mastermind csoportunkban azon keseregtem a többieknek, hogy fél év késésben vagyok az ütemtervemmel. Amivel amúgy a következő húsz évünket biztosítanánk be. És annyira nem láttam ki a saját helyzetemből, hogy nem vigasztalt az sem, hogy amikor a többiek visszajelezték, hogy ők rendszeresen egy-két-öt év késésben vannak.

Nos, ha te is ilyesmin kapod magad, jusson eszedbe:

a naptár csak egy újra és újra kinyomtatható felnőtt színező.

Az, hogy milyen tempóban haladsz, kevésbé fontos, mint az a tény, hogy folyamatosan h.a.l.a.d.s.z.

Meddig tervezed használni az angol nyelvtudást? (Értsd: meddig tervezel élni?) Ha így nézel rá, jó eséllyel azt fogod találni, hogy nagyon is megéri, hogy egy jobb angol nyelvtudással tartósan emelj az életminőségeden. És ezen a tényen nem változtat az sem, ha esetleg úgy érzed, „késésben” vagy.

És most beszéljünk egy olyan témáról, ami ebből a „késés” érzésből természetesen következik!

4. Te a saját sárga köves utadon sétálsz

Amikor az otthoni irodát újítottam fel, a mesteremberek próbáltak lebeszélni a fél méter vastag tartófalat ölelő fél méteres ajtókeretekről. Nem tudtak, mert azok a jól sikerült ajtókeretek szolgálnak ma is „faliújságként”, rajtuk többek között ezzel a mondattal:

„Decide to be grateful. Comparison is the root of despair.”

Magyarul kábé így fordítható: „Dönts úgy, hogy hálás leszel. A csüggedés gyökere az összehasonlítgatás.” És ez utóbbiban bizony bűnös vagyok. (Sőt, többszörös visszaeső.) Ezért is jó naponta ránéznem erre az emlékeztetőre, és megállapítanom: én más tempóban, más úton és más módon haladok. És ez rád is érvényes:

Te te vagy, és nem lehetsz senki más.

Egy rakás barátomat és ismerősömet csodálom valamiért. Mindenkit másért. Évi mélyen érez, Melinda melegséggel támogat, Szilvi a béketeremtő, Rózsa a kommunikátor (mint a Terminátor, csak szavakkal), Gábor az okos megvalósító, Csabi pedig a szenvedélyes kitartó. És ez csak pár név a listáról.

(By the way, itt van neked egy jó hír: azt tudtad, hogy amit másokban csodálsz, az bizonyos mértékben benned is megvan?)

A legjobb barátaidat jó eséllyel te sokkal értékesebbnek látod, mint ők önmagukat. (Hja, az önértékelési bibi a mai felnőttek genetikai rendellenessége.) De ez fordítva is igaz: a legjobb barátaid valószínűleg olyan értékeket látnak benned, amikre lehet, hogy te gondolni sem mertél volna. Egy baráttal pont most beszéltük meg: bemutatjuk egymást a másiknak úgy, ahogy mi látjuk őt. Ha van olyan ember körülötted, akivel ez működne, vesd fel neki! Még jobb: kezdd el te, ne is várj viszonzást, csak írd meg neki, hogy miben látod őt nagyszerűnek! És remélhetőleg ez legalább egy időre elviszi a fókuszt az összehasonlítgatásról – neki is, neked is -, és békére leltek.

És bár az érzések logikátlanságára való rávilágítás nem szünteti meg magát az érzést, de biztos, ami tuti, ezt ide rakom még: a sárga köves út, amit követsz, másoknak láthatatlan. Csak a te terveidben létezik. Ugyanígy: mások sárga köves útját sem láthatod, ezért azt sem tudod, ők hol tartanak valójában. Ezért is értelmetlen hasonlítgatni.

Kérdés: te épp benne csücsülsz egy ilyen összehasonlítgatós csapdában? Hogy érzed magad tőle? Tudnál helyette hálás lenni azért, amit eddig elértél?

5. Egy értékes segítség: a saját személyiséged

A brutálisan pozitív személyiségemnek van pár idegesítő vonása, amelyekre akár a céljaim megvalósításába ütköző akadályként is tekinthetnék: például iszonyú nehéz mindent figyelembe vevő, napra lebontott terveket alkotnom, és a szenvedély-vezérelt munkastílusomban ezeket betartanom. Plusz a mélyen gyökerező, kitéphetetlen pozitív hozzáállás jónak tűnik első látásra, de negatív pólusa is van: gondolni se akarsz rosszra, nemhogy tervezni.

Ezért nekem az vált be, hogy „elnagyoltabb” terveket készítek, két-három hónapos (al)célokkal, amikre aztán agility-stílusú, két hetes TO DO listákat készítek. A lista szigorúan aznap íródik meg, amikor belekezdek egy új időszakba, mert ha előre csinálnám, a sok teendő csak letörne és megbénítana. A tavalyi évet (ami változási munka tekintetében az elmúlt tizenöt év legkeményebb éve volt számomra), így csináltam végig. A kérdés: TE hogyan szeretsz tervezni?

Játszol velem THIS or THAT játékot? Válassz egyet mindegyikből, és kezdjünk el együtt gondolkodni azon, hogy neked hogyan jó tervezni:

(Ugye válaszoltál? Ha nem, menj vissza! Megvárlak!)

A legjobb évtervezési segítség az önismeret. Türelmesebb leszel önmagaddal szemben, nyugodtabban és kitartóbban követed a másoknak láthatatlan, csak a te terveidben létező sárga köves utat.

Ha egyetlen tanácsom lehetne csak, amivel jobb éveket tervezel majd magadnak, ez lenne: járj pszichológushoz rendszeresen! Ha lehetőséged van rá, akkor éveken keresztül! Így valóban megismered önmagad, és a személyiségednek igazán megfelelően, az erősségeidet ügyesen felhasználva tudsz majd tervezni.

6. Kihirdetni, vagy titokban tartani?

Sosem értettem azokat, akik azt mondják: „engem nem érdekel mások véleménye”. Mégis hogyan tudják magukat függetleníteni tőle? (Sehogy. Ehhez tehetséges szociopata kéne.) Ne érts félre, jó tanács az, hogy húzzuk meg a határainkat, és ne játsszunk pingponglabdát mások véleményeinek ütői között, de minek tagadni a tagadhatatlant? Rámutatsz a fűre, és azt mondod, nem zöld. Nem jobb bevallani, hogy a fű zöld, és mások hatással vannak rád, mert emberből gyúrtak?

Nézd, ez a sztori gyönyörűen bemutatja a céljaid megvalósításának fázisait, és főleg azt, hogy mikor érdemes megmutatnod másoknak, hogy min munkálkodsz, nézd:

(Papírzsepid legyen hozzá!)