Sokan azt gondolják, hogy az igeidőket egyszer megtanulod és kész.

Pedig nem így működnek. És előre szólok: a present perfect fog a legtovább tartani. (De ehhez is van kulcs!)

Ebben a cikkben szeretném az összes kérdést megválaszolni, ami az angol igeidők tanulásával kapcsolatban felmerült benned. Ha a végére még maradt kérdésed: tedd fel bátran! Beleírom!

#1 Miért olyan nehéz kiigazodni az angol igeidőkön?

A fő ok az, hogy azt hisszük, hogy a magyarban csak három igeidő van: a múlt, a jelen és a jövő, és nem tudunk arról, hogy az anyanyelvünk milyen gazdag árnyalatokat képes kifejezni ezeken belül is.

De a másik ok: rosszul tanuljuk őket. Azt hisszük, hogy ha logikailag megértjük az angol igeidőket, akkor használni is tudjuk majd. De ez tévedés. Igaz az, hogy nyelvet használni csakis hosszú távú memóriából lehet, és az is igaz, hogy a hosszú távú memóriádba csakis megértéssel pakolhatsz bele bármilyen információt. Egyébként simán kilökődik. DE! A megértés a memóriának NEM feltétlenül a köznapi értelemben vett megértés.

A megértés = a memóriádban már eltárolt információkhoz kell kötni az új tudást. Vagyis: a saját életedből vett emlékezetes élményekhez, szituációkhoz és a saját érdeklődési körödhöz kötve sokkal könnyebben megmaradnak majd az angol igeidők. Főleg, ha felnőttként tanulsz angolt, mert ez a felnőttek tanulási folyamatának egy fontos sajátja.

#2 Miért van a magyarban csak három igeidő, az angolban meg tizenkettő?

Tévedés, ha azt gondolod, hogy a magyar nyelvben lévő három igeidőt az angol tizenkettővel csak bonyolultabbá tette. Igazából egy kicsit pont fordítva van.

Merthogy a magyar nyelvben is létezik az a tizenkét látásmód, ami az angolban az igeidőknél, csak a magyar nyelv sokkal-sokkal bonyolultabban fejezi ki ezeket. Nemcsak az igével játszik a mondatban, hanem a szórenddel, és egy csomó más szóval is. Mi persze nem is tudunk erről, mert az anyanyelvünket úgy tanultuk, hogy nem „mondatelemezgettünk”, hanem bizonyos mindennapi szituációkat akartunk kifejezni. De a lényeg: a valóság igazából az, hogy az angol nyelv gyönyörűen letiusztítja és strukturálja azt, ami a magyar nyelvben sokkal bonyolultabb.

#3 Hány angol igeidő kell a mindennapokban?

Nem kell feltétlenül mind a 12 igeidő ahhoz, hogy a mindennapokban elboldogulj.

Igazából nyolc igeidővel már vidáman elvagy: ha megvan a két jelen idő (I work/I’m working), két múlt idő (I worked/I was working), két present perfect (I have worked/I have been working), és két jövő idő (I will work/I’m going to work), már bármit el tudsz mondani. A többi csak a mazsola a kuglófban.

#4 Milyen sorrendben haladj az angol igeidők tanulásával?

Legegyszerűbb, ha 3 szintre osztjuk be az angol igeidőket:

1. Az abszolút alapok: egyszerű jelen (I work every day.), folyamatos jelen (I’m working now.), egyszerű múlt (I worked yesterday.), jövő idő a will-el (I’ll work tomorrow, too.) – ezzel simán elboldogulsz, és ha ügyes vagy, akkor történeteket is mesélhetsz velük.

2. Ügyes nyelvhasználói szint: az előzőekhez jön a folyamatos múlt (I was working hard all day.), a present perfect (=I’ve worked here since 2010.), annak folyamatos formája (=I’ve been working here for a week.), a will folyamatos formája (=I’ll be working tomorrow), és a going to (=I’m going to stop working now.)

3. Tökély: bejön a régmúlt (=By the time I stopped working, my keyboard had lost two letters.) Esetleg, ha nagyon elvetemült vagy, akkor ennek a folyamatos alakja is, és kész is vagy.

Igen, jól látod: van, ami kimaradt. Például ez: By this time tomorrow I will have finished painting the room. (=Holnap ilyenkorra befejezem a szoba kifestését.) Még a magyar fordításban is egyszerűsítettem, mert az ügyes és okos mindennapi angol nyelv erre ezt mondja: I’ll finish painting/the room tomorrow. Szóval: ez már csak szorgalmi feladat, mivel angol szövegben simán felismered, és képes vagy kitalálni, mit jelent. (Bocs, ha többet vártál.)

#5 Miért kell többször megtanulni az angol igeidőket? Miért felejtődnek el?

Az egyik ok az, amiről már szó volt: rosszul tanuljuk, és egyszerűen „kilökődik” az információ. De van még egy jelenség, amire feltétlenül számíts az igeidők tanulásánál!

Lesz olyan időpillanat, amikor kristálytisztán látod magad előtt, hogy két, előzőleg homályos igeidő közül melyik, mire való. Aztán egy kis idő után azt érzed, hogy mintha újra összekeveredtek volna, és felmerülnek új kérdéseid. Ez az a pont, ahol el szoktuk veszíteni a reményt, pedig ez a „keveredési pont” valójában jó hír! Jó eséllyel azt jelzi: megértési szintet fogsz lépni, és nemsokára mélyebben megérted majd a két igeidő közötti különbséget.

Készülj fel: a megértésnek bizony szintjei vannak, és minden szintlépés előtt kicsit homályosodik a kép. Ez a tanulás, mint folyamat sajátja, és eléggé kikerülhetetlen.

#6 Miért nem jó neked, ha a magyar fordításukon keresztül tanulod az igeidőket?

A magyar fordításon keresztül való tanulás az angol igeidőknél nem biztos, hogy jól fog neked működni, mert a magyar nyelv sokkal-sokkal bonyolultabban fejezi ki az tizenkét angol igeidőt. Néha több szóval kell körülírni, mint amit az angol mondatban találsz, és ez megkavar. Néha egy szó más és mást jelent: a „yet” például magyarul lehet „már”, és jelentheti azt is, hogy „még”. (Have you washed your hair, yet? = Megmostad már a hajad? I haven’t washed my hair yet. = Még nem mostam meg a hajam.) Ezért a magyar, mint közvetítő nyelv az igeidőkön inkább nehezít, főleg azoknak a típusú tanulóknak, akiknek nehéz valamit befogadniuk, ha van benne egy homályos rész.

Van valami, ami még nem segít: az elméleti definíciók. Még sosem találkoztam senkivel, aki megtanulta volna abból a present perfect (=befejezett jelen, tudod: HAVE + 3. alak) igeidőt, hogy „megtörtént, és a hatása fontos”. Milyen hatás? Kinek fontos? Mi az, hogy fontos?

#7 Miért van az, hogy tesztekben mennek az angol igeidők, de beszédben nem?

Mert a,b,c,d választásos teszteknél kizárásos alapon tudsz haladni, plusz elég a formulákat felismerni, és ráadásul gondolkodási időd is van. Beszédben nehezebb. Fontos tudnod, hogy tesztekkel NEM lehet nyelvet tanulni (ld a 9-es kérdést ehhez), és ha csak írásban gyakoroltad az angol igeidőket, akkor a hangos beszédben nem feltétlenül fognak előjönni.

#8 Hogyan tanuld meg az igeidőket?

A fordítás és a tesztek helyett a valódi, mindennapi szituációk fognak neked legtöbbet segíteni az angol igeidők megtanulásában. Íme, egy példa az utálatos present perfect (=befejezett jelen) igeidőre:

Mi a különbség? (A) Today I have run 10 kilometers. (B) Today I ran 10 kilometers. (=Ma 10 kilométert futottam.)

A megoldás:

(A) Today I have run 10 kilometers.  = Ma már 10 kilcsi van a lábamban, tök jól érzem magam tőle. De még nem zárult le a mai nap, és még benne van a lehetőség, hogy este futok még egy kört. Meglátjuk.

(B) Today I ran 10 kilometers. = Ma 10 kilcsit tettem a lábamba, úgyhogy ez is jó nap volt. Ennyi lesz a végeredmény is, mert annyi dolgom lesz munka után, hogy tuti nem fogok tudni futni. A futás lezárult. Holnap persze lehet, hogy futok még, nem tudhatjuk, de ma már tuti nem.

Látod? Egyrészt: sokkal egyszerűbb az igeidőket egymáshoz hasonlítva, párban megtanulni. Másrészt: ha leírunk egy-egy mindennapi szituációt, akkor az máris más, mintha csak annyit mondanánk: „a cselekvés lezárult”, vagy, hogy „csak a hatása fontos”. Ezek adnak majd neked fogódzkodókat! (Ha ez érdekes lehet számodra: ezen az online tanfolyamon pont így tanulod az igeidőket.)

#9 Hogyan fognak beszédben is előjönni az angol igeidők?

Ha kiegészítős feladatokkal gyakorlod az angol igeidős mondatokat, akkor tudd, hogy ezek CSAKIS arra készítenek fel, hogy HOGYAN rakj össze egy-egy igeidőt. Arra biztosan nem, hogy utána használni is tudd őket!

A tesztek, amikkel sajnos tele van az internet, szintén nem sokat segítenek. Az angol nyelvhasználat egy készség, vagyis gyakorlást igényel – a tesztek viszont csakis a tudás ellenőrzésére szolgálhatnak. Tesztek megoldásával a tesztek megoldását tanulod – ahogy angoltanár barátaim viccelődnek maguk között.

A kiegészítős feladatoknál sokkal fontosabb az angol igeidős mondatok megfigyelése: milyen szituációkban fordulnak elő? Milyen logika mentén rakod össze őket? Hogyan viselkednek, ha kérdezel és hogyan működnek, ha tagadsz. A múlt idő például teljesen máshogy viselkedik, ha KI? MI? kérdésekre kérdezel (Who cleaned the fridge? = Ki pucolta ki a hűtőt?), és másképp, ha minden másra (Why did you clean the fridge? How did you clea the fridge? Where did you fix the fridge?). De ha arra kérdezel, hogy miT, akkor az már nem MI: What did you clean?  Szóval: érdemes figyelni, hogy viselkednek!

De ami a legfontosabb: HANGOS, SZÓBELI gyakorlás. Saját mondatok összerakása az életben előforduló, valódi szituációkra. Nézd csak, ilyesmikre gondolok (csináld gyorsan végig, 3 perc):

Mini-gyakorlat:

Kész kifejezések, amikkel dolgozz úgy, ahogy fentebb leírtam:

• win the lottery (=megnyerni a lottó ötöst),
• sleep in a public park (=nyilvános parkban aludni),
• have my own boat (=saját hajóm legyen),
• go on a cruise (=sétahajókázásra menni),
• travel to a tropical island (=egy trópusi szigetre utazni),
• jump out of an airplane (=kiugrani egy repülőből)

Íme, két szituáció a legutálatosabb igeidővel:

• I’ve always wanted to… (=Mindig is szerettem volna…)
• I’ve never…. (=Én még sohasem…)

Pl. I’ve always wanted to win the lottery./ I’ve never won the lottery. A többi mondat megfejtése az első hozzászólásban! Hajrá!

Így gyakorolj, jó? Kifejezéseket itt találsz hozzájuk! Vagy ebben az online tanfolyamban pont így gyakoroltatlak majd.

#10 Milyen tipikus hibáink vannak nekünk, magyar nyelvtanulóknak az angol igeidőknél?

5 tipikus hibát szoktunk elkövetni, amit most azért írok le, hogy ezentúl tudj magadra figyelni, és meg tudj tőlük szabadulni.

(1) Ugrabugra, vagyis elkezdünk valamit múlt időben, aztán hirtelen jelenbe ugrunk. Vagy fordítva. Az angolban nem ugrálgatunk az igeidők között. Ha valamit múltban kezdtél, maradj vele múlt időben, és ne keverj bele present perfect-et se, mert az, ahogy a nevében is benne van: JELEN idő.

(2) Kimarad a létige. A folyamatos igeidőknél szoktunk kihagyni néha: She working at the office.

(3) Az egyszerű jelennél le szoktuk hagyni az igevégi –s végződést: A friend of mine workS abroad as an electrician. He likeS riding his bike. His wife missES him a lot. (=Egy barátom külföldön dolgozik villanyszerelőként. Szeret motorozni. A feleségének nagyon hiányzik.) És így tovább.

(4) Túlkombináljuk az angol igeidők képzését, és becsúszik egy-egy felesleges TO, vagy egy plusz –ING.

(5) „Túlhasználjuk” az igeidőket haladóként. Például beleteszünk egy régmúltat (I had baked a cake.), amikor totál szükségtelen lenne. Az „It was his birthday and I baked a cake.” tökéletesen megfelel, nem kell hangsúlyozni, hogy a szülinapja ELŐTT sütötted a tortát. Mindenki tudja, hogy a szülinapra a tortának már kész állapotban kéne lennie. (Nem is beszélve az ok-okozat szabályról, de erről itt bővebben.)

Na, hát ennyi az, amit érdemes tudnod az angol igeidők tanulásáról. Ha maradt még kérdésed, tedd fel bátran hozzászólásban, és belerakom a cikkbe is! Lehet, hogy másokban is felmerült, csak nem merték még megkérdezni.

Egy kérés a végére: légy türelemmel az angol igeidők (és önmagad) felé! Igenis meg tudod tanulni őket, és igenis képes leszel hibátlanul és automatikusan, zsigerből használni őket.

És sok ráfordított idő helyett inkább az ügyes, hatásos gyakorlásuk lesz a kulcs.