#2 “Amikor kijöttem, sokkal tájékozottabb voltam”

Göncz Árpád így vall a börtönévek hozadékáról:

“A Belügy számára fordítottunk. Biztos hallottátok a hírét annak, hogy volt egy belügyi szamizdat, hogy ha valamit el akartak olvasni, akár a legfelső politikai vezetés, akkor nyelvtudás híján, főleg, ha nem oroszból volt, akkor lefordíttatták, és ez számozott példányokban jelent meg. A második világháború alapműveit fordítottam, Churchillt is. No, ez nagyon jó iskola volt.” 

És itt jön a lényeg, figyelj:

“…a másik téma, amiről sokat fordítottam az a gerillaháború taktikája és stratégiája, védekezés és támadás. Ha valaki földalatti mozgalmat akar tervezni, forduljon hozzám, kitűnő tanácsokat tudok adni. … Szabad Népet nem olvashattunk, de a The Times-t rendszeresen. Mikor kijöttem, sokkal tájékozottabb voltam például a karibi válságról, mint a kintiek.”

Látod? Ezt teszi veled az angol nyelvtudás: kiléptet a buborékból, amiben élsz. A leggyakoribb visszajelzés, amit a sikeres vevőinktől, csupa meglett felnőtt nyelvtanulótól visszakapok: “az angollal kinyílt számomra a világ”. És bizony van valami csendes megnyugvás abban, hogy nem a Facebook faladon megjelenő (sok esetben) kamu hírekből, hanem megbízható, külföldi tudományos forrásokból tájékozódsz.

De visszatérve Göncz Árpádra, muszáj megosztanom veled még egy mondatát az interjúból, az egyik fajsúlyos “kiszólását”, amit a börtön fordítóirodájáról mondott:

“Ott csupa kulturált ember volt, oda az őrt nem engedték be.” 

Mennyi kimondatlan dolog egyetlen rövidke sor mögött, nem? De jöjjön a következő tanulság! Talán a legfontosabb.

#3 “Szórakoztunk is, meg kell nektek mondanom.”

Az emberek, akikkel körülveszed magad képesek felemelni is, víz alá nyomni is. Göncz Árpádot pedig igazán illusztris társaság vette körül.

Egyik rabtársa, Mérei Ferenc pszichológus könyvei máig alapműnek számítanak a pszichológia szakokon. Mérei amúgy a börtönben is életvidám és nyílt maradt, ami a váci rabtársadalomban is legendává emelte. Agyérgörcse után egy ideig nem tudott beszélni, ezért írni kezdett. Vécépapírra és fecnikre jegyezte fel „Lélektani napló” című művét, amit később rabtársai csempésztek ki a börtönből. Göncz Árpád szavaival:

“Nagyon jó együttes volt, Bibó is ott fordított, Mérei Feri is, Kardos. Azzal tudtunk dicsekedni, hogy két Kossuth-díjas is volt a fordítóirodán.” 

De várj, itt jön a lényeg: tudod, mit játszottak?

“Ha volt egy törvényszéki orvostan szöveg, akkor valami módon bele kellett írni, úgy hogy ne lehessen észrevenni, hogy ‘kolbaji féle nikkelsoros kukoricavetés’. Ha ezt nem lehetett észrevenni, mert beleilleszkedett a dologba, akkor jó volt a fordítás, mert el tudta az ember dolgozni.” 

El tudod ezt képzelni? Micsoda készségfejlesztő feladat már ez! Vagy épp ez:

“Ugyanez: egy bűnügyviteli könyvbe beleírni azt a kifejezést, hogy ‘mélabú’, ez is szép volt. Úgyhogy eljátszottunk vele, érdekes volt, és megtanult vele az ember angolul, legalábbis irodalmi szinten.”

Mint minden kemény munkába, a nyelvtanulásba is muszáj játékot vinned. Nem tudsz hosszú hónapokig a fogadat csikorgatva törni előre a szibériai hóviharban, ha a lépéseid ritmusa nem a “süss fel nap” dalocskát dobolja. Kell a játék mindenbe, ami az életről szól.

És ha már a kemény munkáról van szó, a következő tanulság pont erről szól.

#4 “A világirodalom legnagyobb kerti törpéje”

1997-ben Göncz Árpád ellátogatott a békásmegyeri Veres Péter Gimnáziumba egy beszélgetésre, ahol mesélt a Gyűrűk Uráról, és a fordítás nehézségeiről:

„Ha az ember egy ilyen hosszú könyvet fordít, (…) akkor múlhatatlanul úgy fejezi be, hogy ki nem állhatja. Főleg akkor, ha egy nap huszonöt oldalt kell megcsinálnia belőle, mert sürgős, miután évekig senki sem vállalta el. Az volt tehát a véleményem a befejezése után, hogy ez a világirodalom legnagyobb kerti törpéje, úgy viszonylik egy – mondjuk – damaszkuszi kardhoz, mint egy fröccsöntött vásári játék kard.” 

Ha fáradságos és intenzív munkát végzel, a tűrőképességeden és a “tanulási állóképességeden” túl, akkor ideiglenesen azt is meggyűlölheted, amit szeretsz. De tudd: a sebek idővel begyógyulnak. Később neki is megváltozott a véleménye a regényről, és Tolkient is különösen nagy „nyelvismerőnek” tartotta:

„Ha valaha volt tett, amely mellett teljes joggal ki tudunk állni, akkor az ennek a regénynek a megalkotása. Ezt meg kellett írni.”

Sőt, elmondta azt is, hogy ezt a könyvet mindig előveszi és újraolvassa, amikor beteg. De ami nekem rettentően imponál azt a Tolkien-társaságnak adott interjúban mondta el. Egyetlen dolgot kifogásolt a Gyűrűk Urában, a női karakterek hiányát:

„…ha az ember ennyit dolgozik egy könyvön, akkor annak kívül-belül, a gyöngéit is ismeri, a sémáit is ismeri. Például észrevetted, hogy nincsenek benne nők?”

Na de vissza a nyelvtanulásra! Ahogy a cikk első mondatában említettem: Göncz Árpádot az angol nyelv segítette hozzá ahhoz, hogy íróvá váljon. És ez a következő tanulság.

#5 „a fordításból indultam el az irodalom felé”

Íróknak szóló tanfolyamokon tanítják rendszerint, hogy ha jó író akarsz lenni, akkor olvass sokat, és figyeld meg más szövegeit. Göncz Árpád fordítóként pontosan ezt tette:

„…én a fordításból indultam el az irodalom felé. Szabadulásom után barátok segítségével szakfordítóként dolgoztam a Nehézipari Kutató Intézetnek, a Tudományszervezési Tájékoztatónak, egy rabtárs bejuttatott az Országos Fordító Irodába, az volt a megélhetésem alapja jó darabig.”

És hogy hogyan is segített neki a fordítás, arról ezt vallja:

„A fordító eleve szövegelemzést végez, belelát az író műhelyébe, tehát rengeteget tanul, van mércéje, mértéke, akihez és amivel mérheti magát. Hálás vagyok hát a sorsnak ezért az iskoláért.”

És ha már belemerültünk a fordításba, van itt még egy érdekesség.

Göncz Árpád és Nelson Mandela találkozása

#6 A szó, amely mindent meghatároz

Az angol készségfejlesztő online tanfolyamainkon, a Beszélőn és a Hallóértőn rengeteget emlegetek valamit, amit a rutinos nyelvtanuló rögtön kiszúr minden angol mondatban. Göncz Árpád erről beszél, amikor a fordításra terelődik a szó, mert szerinte is ez az, amit mindenképp meg kell érteni egy angol mondatból:

“A kulcsszó az, amit a fordítónak szótárral vagy szótár nélkül, könyvtárral vagy könyvtár nélkül, de mindenképpen meg kell értenie. Minden nyelvtani, történelmi, földrajzi, társadalmi és emberi vonatkozással egyetemben. Mert ez az a szó, amely szövegkörnyezetét – esetleg több mondatra is kiterjedő szövegkörnyezetét – meghatározza. .. Ez az, ami a sokféle lehetséges fordítás közül, ha nem is az egyetlen, de a legcélravezetőbb fordítás ösvényét kijelöli.”

Biztos veled is előfordult már, hogy egy online szótár fölött azon töprengtél, hogy vajon melyik jelentés kell a húszból, amit eléd rakott. Nos, a kulcsszó utat mutat majd!

És ha te is felnőttkorban kezdtél bele az angolba, mint a közösségünk legtöbb tagja, akkor ezt az utolsó nyúlfarknyi szösszenetet neked szánom.

#7 “Jobb, ha az ember öreg”

Göncz Árpád így vall a kor értékéről:

“A tapasztalatom az, hogy az idős fordító általában fiatalabb, mint a fiatal fordító, mert több nyelvet ismer. … Egy fiatal fordító, aki nem tanult Bibliát, az nyugodtan leírta a „pusztába kiáltott szó”-ra, hogy a „sivatagba kiáltott hang”. Ezért jobb, hogy ha az ember öreg, mert akkor ezt is ismeri, meg azt is ismeri.”

Amikor felnőttként kezdünk angolt tanulni, akkor legtöbbször csak a tanulási nehézségekre koncentrálunk. Hogy mennyivel nehezebb már, mint gyerekként. De a korral élettapasztalat is jár. És önismeret, de ezt már csak mellékesen jegyzem meg. És a nyelvtanulásban bizony mindegyik jól jön – nemcsak a fordításokhoz.

És a végére egy apró, vicces epizód: tudod, mire büszke még Göncz Árpád? Hogy egyszer, már köztársasági elnökként ezzel a címzéssel kapott levelet:

„His Excellency Fordította Göncz Árpád, President of the Republic of Hungary”

Aranyos plusz előnevet adtak neki, nem?

Kíváncsi lennék, hogy milyen gondolatok kavarodnak most benned!

Mert bár most látszólag Göncz Árpádról meséltem neked, ahogy mindig, valójában most is rólad van szó. Te vajon mit viszel el mindebből magadnak tanulságként?

Bátran írd meg, olvasom a hozzászólásokat is!

#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?

A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>

#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?

Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>

#3 Naponta mennyit angolozzak?

Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>

#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?

Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>

#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?

Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>

#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?

Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>

#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?

A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>

#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?

Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>

#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?

Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>