Amikor eldöntötted, hogy szeretnél nagyobb lendületet venni, akkor honnan indultál és mi volt a fő problémád a nyelvvel?

Az én problémám az angollal ugye onnan indult – indul, hogy a mi gyerekkorunk még a szocializmusban zajlott. Igen jó lett volna, ha már az általános iskola alsó tagozatán tanulhattuk volna. A gimnáziumban igaz már tanították, és tanultuk is, de valahogyan a szóbeliség, az alkalmazás, a szituációs gyakorlatok nem voltak annyira hangsúlyosak. Tehát hiába voltam négyes-ötös, valahogyan mégsem tudtam megszólalni.

Pedig akkor még legalább nagy lexikális tudásom volt. Ez azóta jelentősen megkopott, a nyelvtan, az mindig a mumusom volt (az is maradt), és a megszólalás azóta is frusztráló számomra. Mintha a nyelvi készségem nem igazán lenne erős, én úgy érzem legalábbis. A szavak keresgélése, a „milyen nyelvtani szerkezetet is kellene itt alkalmazni?” kérdés, ezek mind hátravetnek engem a mindennapokban. És hát az a gyorsaság is megrettent, amivel az anyanyelviek beszélnek.

Persze gondolom, a többiek is ilyen problémákkal küszködnek, és hát együtt is érzek minden sorstársammal. Mindig mondogatom is, hogy nem irigykedek én senki házára, autójára, akármijére, csak a tudására – főleg ha valaki több nyelven is tud kommunikálni. Tényleg nyírbálja az önbizalmamat ez a bénáskodásom. De lehet a hallásom sem tökéletes, mert egyesek csak úgy énekelgetik az angol dalokat, én meg a szavak nagy részét ki sem tudom venni, hogy mi lehet.

Tehát valami többrétű az én görcsöm. És tényleg okoz nehézségeket a mindennapokban számomra az angol nemtudásom. Nem várhatom el, hogy mindent lefordítsanak angolra, hogy majd miattam mindenki ugráljon. Ebben a világban tudomásul kell vennem, hogy az információk nagyon nagy részét csak angolul érhetem el. És hát ebben akadály vagyok magam számára.

A tanulókártyák előtt kipróbáltál más módszereket is?

Persze! Én is próbálkoztam sokféle módszerrel fejleszteni a tudásomat. De tényleg a gimnázium áttanult négy évét tartom a legfontosabbnak. Legalább az alapokat sikerült lefektetnem, hogy azért önállóan tudjak valamennyit tanulgatni mostanában.

Nagyon sok könyvem van. Ezek, amíg az újdonság ereje tart, addig jók. Lapozgatom, illatozgatom a könyveket. Szótárfüzetbe kiírogatom a szavakat, de három, négy fejezet után elölről szoktam kezdeni. Azok a leckék már ismerősek, és lehet, így nagyobb a sikerélményem, hogy azt már tudom. Szerintem egyetlen olyan nyelvkönyvem sincs, amit az utolsó leckéig átvettem volna.

Az önálló tanuláson túl próbálkoztál nyelvórákkal is?

Igen. Voltam csoportos (kb. 15 fős) tanfolyamon, tanfolyamokon. Olyan iskolai érzetem volt. Itt is a beszélgetéssel volt problémám. Valahogy a szavak, nyelvtani szerkezetek keresgélése, ami megakaszt engem. Meg a túlbonyolító agyam…

Jártam magántanárhoz is, párosban egy másik lánnyal, munka mellett. Jó volt, de mintha többet beszélgettünk volna magyarul, mint angolul. És hát elég hektikus volt az egész, mert hármunk közül sokszor nem volt jó valamelyikünknek az óra időpontja…

Úgy érzem, hogy nekem kellene a rendszeresség, a megfelelő napi időmennyiség a tanulásra, egy kontrollszemély, aki a hibáim kijavítására rávezet és a megszólalási frusztrációmra valami görcsoldó… Azt a kényszeremet is le kellene már dobni, hogy én mindent tökéletesre le akarok fordítani. Az egyszerűsítés nehezen megy, mert nem tudom elhinni, hogy az egyszerű formában úgy értik a mondandómat, mint ahogyan egyébként én azt magyarul elmondtam volna. Tehát ilyen akadályaim vannak belül.

Végül hogy találtál ránk?

Sajnos nem tudom pontosan felidézni, hogy hogyan is akadtam rá Gabinkra. Nem tegnap volt, az biztos! A mi első találkozásunk Gabival több mint négy évvel ezelőttre tehető. És az internet hozott minket össze. Egy cikket olvashattam el, és feliratkoztam az Angol Plusz Magazinra. Gabi levelei mindig erős dinamizmusról, odaadásról, elhivatottságról, hitről, beleélésről, segíteni akarásról árulkodtak. Magával ragadtak ezek az írások! Hihetetlen a kisugárzása, pozitivizmusa, tettereje. Az ő leveleibe mindig beleolvastam, beleolvasok. És így – kevésbé vagy jobban, de – mindig figyelemmel kísérem a mondandóját, ténykedését. Az „Így könnyű az angol” című könyvet is ismerem, a benne lévő cikkek egy részét a blogon is olvasgattam. De nagyon jó, hogy Gabink könyvformába öntötte a legjobb és a legolvasottabb cikkeket. Remélem, lesz folytatása az újabb írásaiból!

Ez az angol nemtudásom, nembeszélésem elég régóta gyötör. És akkor küldött nekem Gabi egy e-mailt, amiben ajánlott egy terméket, ami felkeltette az érdeklődésemet. Ez volt az Instant Speak. Tehát én nem tanulókártyával kezdtem, hanem az Instant Speak sztorijaival. És aztán tavaly megint jött egy fellobbanásom, és megint jött egy érdekes e-mail Gabitól. Ez volt a Nulladik Angolóra online nyelvtanulási tanfolyam. És akkor kaptam hozzáférést néhány tanulókártya csomaghoz online módon. Megtetszett, és azóta gyűjtögettem néhány csomagot. Nagyon szeretem Gabink kedvezményeit, akcióit, és a visszajelzéseimért, segítségemért már személyes kedvezményt is kaptam. Ez nagyon-nagyon jól esett! És azóta már sok kis barátom van…

Elárulod, hogy mi fogott meg bennük ennyire és mit tapasztaltál a velük való tanulás során?

Annyira cukik ezek a kis kártyák, és olyan jó fogni őket. Amikor megérkeznek, az az első dolgom, hogy gyorsan átrendezgetem, pakolgatom őket. A kártyácskáknak vettem kártyatartó tokot, hogy azokba egy kisebb mennyiséget bepakoljak, és így egy helyen vannak, védve vannak, könnyebben tudom őket kezelni. Zsebben elfér, előkapható, gyorsan elrakható. Az app, az az egyik legjobb találmány, és a letölthető hanganyagok, amihez internet elérés sem kell. Ezek mind-mind tényleg nagyon jók.

Tudnál említeni konkrét eredményeket, amiket a kártyák használatával értél el?

Igaz nem szó szerint, de nagyjából lefordítgatom a rövidebb angol cikkeket, híreket. A nem ismert szavakat próbálom a szövegkörnyezet segítségével kitalálni. És amikor leellenőrzöm, az esetek nagy részében tényleg jól határozom meg az ismeretlen szavakat. De az életben is használtam már: internetes vásárlásnál volt egy kis félreértés a webáruház, illetve PayPal irányába. Kinéztem magamnak egy okos karpántot, de a vásárlás során túlléptem az időkeretet, így bár a pénzt levonták, a rendszerben nem látszott. Először jól megijedtem, de aztán ezt is sikerült megoldanom. Igaz itt elég erősen igénybe vettem a netes fordító segítségét, de annak a nem éppen tökéletes fordításait is kijavítottam magamnak, próbáltam azokat a reklamálással kapcsolatos szakszavakat is megismerni, meghatározni. Végül sikerült mindent tisztázni és a pénz is előkerült, és én is megkaptam a karpántom, amit imádok! Összességében szuper gyakorlás volt!

De az is nagy örömmel tölt el, hogy nyáron már könyvet olvastam angolul! Az unokaöcsém kapta a gimiben házinak, hogy olvasson el egy általa választott történtet angolul, ami a Rocky 7. része volt. Én is elolvastam. Persze nem kell több száz oldalas regényre gondolni, szerintem a film rövidített, kivonatolt változata. De megértettem, fordítgattam. Még a keresztfiam is megdicsért, hogy megy ez nekem!

Ezek azért nem kis dolgok, főleg, ha ismerjük a benned lévő gátakat! Milyen érzések vannak most benned a nyelvtanulással kapcsolatosan?

Azt szeretem ebben az egészben (a Gabira, a munkatársaira, az általa kidolgozott módszerre való rátalálásban), hogy mindig kapok kívülről egy kis lökést, noszogatást, motiválást, biztatást. Mindezt pozitívan, szeretetteljesen, hogy tartsam szem előtt a nyelvtudásom fejlesztését, a gyakorlást.

Gabi az én élő lelkiismeretem. Mindig jön egy kis e-mail, benne egy kis cikk, vagy egy új termék ismertetője, vagy egy új esemény hírhozója. Már mosolygok előre, hogy mit talált ki megint a Szalai Gabi, ha meglátom a nevét a feladót feltüntető oszlopban. És a mosolygás mellett, meg is szólal egyből a lelkiismeretem, hogy…”látod, Ili, Gabi milyen lelkes, mennyi munkát fektet bele, hogy mi, dolgozó felnőttek tanuljuk az angolt, és te még mindig nem fordítasz rá elég időt, … nem csak megvenni kellene a kis kártyákat, hanem elég szorgalmasan forgatni, és tanulni is kellene…”

De az eltelt nagyon sok meddő év után sikerként könyvelem el, amit az elmúlt egy évben elértem. Igaz, legtöbbször csak napi 10 percet foglalkozom az angollal – és nagyon sokszor már alig vagyok magamnál, de akkor is magamra parancsolok, hogy kell!!! –, de ez nekem nagyon sokat jelent, mert hosszú évek estek ki a nyelvtanulásomból, gyakorlásomból, így ez nagy haladás számomra. Sokáig tesztelgettem, hol és mikor ideális a tanulásomra szánni ezt a 10 percet: tanultam ebédszünetben, váróban és postán is. Szinte mindenhol alkalmas volt, sőt, a váróban még mások is felfigyeltek a módszeremre!

Ezek szerint bevált a módszer és terjeszted is!

Természetesen! Szerintem a rendszerességben van a siker kulcsa! Örömmel tölt el, hogy az írott anyagokból sok mindent meg tudok érteni, a fő vonalat össze tudom rakni a fejemben. Igaz, nem tudom még szó szerint visszaadni, és nem tudok angol nyelvű filmeket, sorozatokat 100%-ban megérteni, de szoktam nézni, hogy szokjam a beszéd tempóját, hogy megfigyeljem, mennyit értek meg belőle. Nem keserít el, ha kicsit lassan is haladok, mert haladok!

És van még egy szuper sikerélményed, jól tudom?

Igen, ezt még én sem tudom, hogy hogyan csináltam, de sikerült! Még tavaly jelentkeztem egy, az állam által finanszírozott nyelvtanfolyamra, amelyet szakképzési centrumok szerveztek. Akkor ugyan nem hívtak, de most szeptemberben kaptam egy e-mailt, hogy menjek felvételizni…Először eléggé hezitáltam, hogy belevágjak-e, de végül elmentem felvételizni. És bár a feltételek közel sem voltak ideálisak, és már-már az esélytelenek nyugalmával vártam a fejleményeket, végül jött a hír, hogy felvettek, ráadásul a legerősebb csoportba! Szinte még most sem hiszem el, de úgy tűnik, a kis rendszeres ’presszúrám’ az angollal kapcsolatosan megtette a hatását!

Látod? Ennyit számít az a napi ’csak 10 perc’.

Mennyi haszontalan dologra fordítunk ennél sokkal több időt, miközben ilyen kis lépésekkel már milyen komoly eredményeket érhetünk el!

Inspirálódj Te is Ili példájából és szánd a tudásodra azt a ’csak 10 percet’!

Ilinek pedig ezúton is nagyon köszönjük az interjút!

#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?

A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>

#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?

Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>

#3 Naponta mennyit angolozzak?

Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>

#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?

Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>

#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?

Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>

#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?

Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>

#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?

A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>

#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?

Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>

#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?

Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>