András történetének eleje sokak számára ismerős lehet: gyakori tanárváltás, száraz nyelvtani szabályok magolása, sikerélmények hiánya – ebből az ördögi körből nagyon nehéz kitörni. Hogy mégis miként fordult át ez kínlódós tanulás angolnyelvtanulás-függőséggé? Az alábbi interjúból kiderül.

Mit kell tudnunk rólad? Mesélj picit magadról!

Bergmann András vagyok, jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem levelező tagozatos hallgatója. Nem volt gyors és egyszerű az a folyamat, ahogy eljutottam a nyelvtudásom mai szintjére. Általános iskolában kezdtem angolul tanulni, de kevés óraszámban (heti 2*45 perc), sőt félévente új tanárt kaptam, így nagyon lassan haladtam. A nyolcadik osztály végére is csak pár szót és egy kis nyelvtani ismeretet tudtam használni, alig mertem megszólalni.

Középiskolában aztán végig ugyanaz a tanárom volt, heti három, majd négy órával, amiből egyet egy anyanyelvi tanár (dél-afrikai) tartott. Középiskola alatt kezdtem ráérezni az angol nyelv ízére, kezdtem megkedvelni a nyelvet, és végre magabiztosabban használtam is az angolt.

A Budapesti Gazdasági Főiskolán is nagyon jó tanárokat kaptam mind a három félévnyi angol kurzusra, ami nagy fejlődést jelentett a tudásomban.

Az abszolút áttörést egy dél-pesti nyelviskolában értem el (2011-2014 között), kiváló tanárokat kaptam, akik nagyon megszerettették velem az angolt, és szép eredményeket értem el. Először 2011-ben elsőre sikerült megszereznem az Euroexam típusú, középfokú, B2-s, komplex nyelvvizsgát, majd 2014-ben a felsőfokút. Az angolt azóta is tanulom, szinten tartom, fejlesztem, szeretem, imádom.

Akkor tényleg komoly fordulat állt be nálad! Szerinted mi okozta eleinte a legnagyobb nehézséget?

A legnagyobb problémát általános iskolában a kevés/hiányos szókincs és a kevés nyelvtani tudás jelentette, és félévente az új és újabb tanárok folytonos „nyelvtanozása” nem igazán szerettette meg a nyelvet. Ez szerencsére a középiskolai tanárom/óráim alatt megváltozott, gyarapodott a szókincsem, biztossá vált a nyelvtani tudásom, és már magabiztosabban mertem megszólalni angolul. Középiskolában megszerettem az angol nyelvet, azóta is tanulom, és mára már nagyon jó érzéssel tölt el, hogy simán el tudok olvasni egy angol nyelvű cikket, megértem az angol beszédet, angolul is nézhetek filmeket.

Eleinte én is azt hittem, nincs nyelvérzékem, de kiderült, hogy megfelelő tanárok segítségével én is magas szintű tudásra tehetek szert. Mostanra kijelenthetem, hogy jól megy az angol nyelv tanulása, szeretem tanulni.

A tanulókártyák előtt milyen egyéb módszerekkel tanultál?

Szinte minden volt a palettán, bár volt, ami bevált, és volt, ami abszolút nem. A nyelvtani szabályok száraz tanulása alatt unalmassá váltak az angollal töltött órák általános iskolában. Középiskolai tanárom már „kulcsszavakat”, kifejezéseket, félmondatokat tanított, amit aztán már könnyen fűztem össze. A nyelviskolában többféle tanárom volt, sokféle módszerrel, melyek mindegyike hasznos volt: könnyített olvasmányok segítségével gyarapodott a szókincsem, YouTube videókkal fejlesztettem a hallás utáni szövegértésemet, online angol oldalakon fejlesztettem a szókincsemet, tökéletesítettem a nyelvtani tudásomat, és ott hívták fel a figyelmemet a tanulókártyás tanulásra is.

Úgy hiszem, a többféle tanulási/tanítási módszer együttes alkalmazása nagyon jó hatással volt rám. A módszerek együttes hatása segített eljutni oda, hogy már felsőfokú nyelvvizsgával is rendelkezem, illetve, hogy azóta sem hagytam abba az angol nyelv tanulását.

Végül hogyan találtál ránk?

Egy nyelviskolás tanárom hívta fel a figyelmemet a tanulókártyákra, majd az egyik csoporttársamnál láttam először a ti kártyáitokat, és miután áttanulmányoztam az ő csomagját, a honlapotokon keresztül tájékozódtam rólatok és a kártyáitokról. A honlapotokon lévő hozzászólások alapján döntöttem végül az Instant Szóbeli kártyacsomag megvételéről. Azóta viszont már jó pár más csomagotokat is megvettem és használom.