Megvan az az érzés, amikor legszívesebben megállítanád az életet, hogy ne kelljen elszakadni a könyvtől, amit épp olvasol?

És az, amikor ott sorakoznak az olvasatlan könyvek, de te mégis egy régi, kedves ismerőshöz nyúlsz, és azt olvasod újra? Na meg az a tompa fájdalom, amikor egy sorozat utolsó könyvének utolsó oldalát is elolvastad, és ki kell költöztetned a szíved a szereplők életéből?

Most ezekről lesz szó.

Főleg: hogy hogyan segítenek ezek a mindennapi problémáidban, és az élet válságaiban.

Fogadjunk, hogy ezt az 5+1 dolgot nem tudtad az olvasás pozitív hatásairól!

#1 Mély érzelmek

A mély érzelmek megélése fontos a személyiségünk fejlődése szempontjából, és ez akkor is ér, ha kitalált történeten keresztül tapasztaljuk meg őket. Igenis jól tesszük, ha könnyeket ejtünk Dobby, a szabad manó sírja felett, ha átérezzük a győzelem katarzisát, amikor Középfölde entjei jól helyreteszik Szarumánt, vagy ha kicsit beleszeretünk Mr. Darcy-ba (bár ez utóbbi ízlés kérdése).

Hiszen az érzelmi intelligencia a 21. században mind a siker, mind a boldogság egyik sarok köve. És az olvasás képes ezt fejleszteni.

#2 Sikeres megküzdési minták

Az olvasás könnyebbé teheti egy-egy nehéz, válságos időszak átvészelését is azzal, hogy sikeres megküzdési mintákat mutathat neked. Ráadásul ezt nemcsak tudatos szinten teheti meg, hanem akár teljesen észrevétlenül, tudattalanul is.

Végre valami, amit nem kell bemagolni és a végletekig ismételgetni ahhoz, hogy működjön.

A régi olvasmányaid rejtett módon is megtalálnak téged. Nem is vesszük észre, amikor bekapcsolódik az a tudás, tapasztalat, amit irodalmi művekből szereztünk. A tanulás elmélete régóta ismeri ezt a jelenséget implicit tanulás néven. (Erről majd még írok, mert fontos!)

Egyébként is: mai ember ismeretanyaga elválaszthatatlanul épül az ismerőseink Facebook posztjaiból, influencerek YouTube videóiból, magazin cikkekből, könyvekből és filmekből. A forrásamnézia jelensége miatt pedig sokszor nem is tudjuk: annak a történelmi eseménynek, amiről épp hevesen vitázunk, a tényanyagát valójában egy kalandfilmből vettük.

#3 Ruminálás

Ismerős az, amikor valami váratlan esemény történik, amely kedvezőtlenül befolyásol, és már a hatodik cikket bogarászod róla – persze ugyanazt írják le mindegyikben -, de még muszáj megnézni, mit szólnak hozzá mások a Facebook csoportjaidban, hátha megtudsz valami újat. Ruminálás. (Így hívják, most már tudod.)

Beleragadunk egy problémába, egy helyzetbe és az általa felhozott gondolatokba. Egy kiskutya aranyos, amikor a saját farkát kergeti, de egy felnőtt embert ez a viselkedés csak visszatartja a megoldástól. Hozzáteszem: idő kell ahhoz, hogy érzelmileg feldolgozz egy súlyos témát! Itt nem erről beszélek. A ruminálás ennek az extrém változata.

De az olvasásban benne rejlik a képesség, hogy kirángasson ebből.

#4 Megtartás

Válságos időkben a könyvekhez nemcsak válaszokért és megoldásokért nyúlunk, hanem – és ez talán meglepő lesz – a távolodásért is. Az angol szó erre „escapism” (=the tendency to seek distraction and relief from unpleasant realities). Hogy kettőt hátrébb léphessünk egy adott élethelyzetből, legalább egy rövid ideig ne gondoljunk rá, és fellélegezhessünk egy-egy órácskára.

És ez valóban segít! Stephen E. Ambrose valós eseményeken alapuló Band of Brothers című könyvében írja le a Bastogne-nál, a brutális téli ostromot téli felszerelés nélkül és alig némi lőszerrel álló katonákról, hogy

néha a frontvonaltól távol töltött röpke öt perc is számított.

Visszatöltött. Megtartott. Nos, az olvasásnak is lehet ilyen „megtartó” funkciója. És bizony vannak időszakok, amikor erre van szükségünk.

#5 Biztonságérzet

A hagyományos, kötöttebb struktúrára és visszatérő elemekre épülő történetek a kiszámíthatóság élményét adhatják. Általuk megélhetjük a biztonság érzetét. Gondolj a krimikre! Amikor már előre tudod, hogy annak a szereplőnek, akivel a detektív a helyszínen beszélt, valami köze lesz az esethez. Az eseményektől való biztos távolság ilyenkor megnyugtató.

Amikor pedig a valóságban nem a jó győz, vagy a rossz nem nyeri el a büntetését,

akkor különösen megnőhet az igényünk arra, hogy ezt máshol keressük. Az ilyen történetek képesek ugyanis növelni a szubjektív biztonságérzetet – amivel az olvasás a legalapvetőbb emberi igényünk (=a biztonság iránti igény) kielégítőjévé válhat.

Amúgy: előfordult már veled az, hogy úgy érezted, nem tudnál semmi újat befogadni, és elővettél egy régi történetet? Olyasmit, amit már olvastál, láttál, és ismerősként üdvözölsz? Szinte gyerekkorom óta ugyanazokhoz a könyvekhez térek ilyenkor vissza. A lista csak lassan nő. Ez az egyik.

#+1 Módosult tudatállapot

Ismered a „book hangover” kifejezést? Könyv-másnaposság. Már a kifejezés léte is bizonyítja, hogy az olvasás egy módosult tudatállapot.

Az idő megáll, de fel is gyorsul, megnyugszol, de közben izgalmakat élsz át, a tested egy helyben áll, de közben a lelked egy utazásra indul. Olvasni magáért az olvasás érzéséért jó. És persze, hogy egy ilyen izgalmas-békés elmerülés után néha nehéz visszatérni a valóságba…

Hú, és amikor a könyv végén el kell búcsúznod a hősöktől! Együtt küzdöttél, szomorkodtál, örömködtél velük, ezért olyan, mintha a családoddal, vagy kedves barátokkal szakítanál…szorító érzéssel a mellkasodban. Ilyenkor segíthet, ha írsz a könyvről, akár csak magadnak is, akár az ismerőseidnek egy Facebook vagy Insta posztban – esetleg keresel valakit, aki szintén olvasta, és elbeszélgettek róla.

A lényeg: ez a módosult tudatállapot képes lehet kicsit „fellazítani” a legmélyebb, legkötöttebb problémákat is.

A válsághelyzetek közepette különösen bátorítanálak: nyúlj ki egy könyvért, és temetkezz bele!

Lehet, hogy pont ez a fajta fejlesztés, megtartás, eltávolodás, biztonságérzet és módosult tudatállapot kell ahhoz, hogy átláss a fejed felett átcsapó hullámokon, kiússz a partra, és végre levegő tóduljon a tüdődbe.

És ha szeretnéd mindezt egy angol könyvvel végigcsinálni, úgy, hogy együtt haladunk, és segítek benne, akkor várlak szeretettel a P&P Olvasóklubban!