#1 Szomorúság

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szomorúság rossz, és elvesz a motivációból. De adhatok neked egy új nézőpontot?

A szomorúság lelassít és csendet teremt körülötted. A gondolataidba merülsz. Álmodozol. Előtérbe kerülnek a törekvéseid, a céljaid. A szomorúság nem egy helyzet elől való elmenekülés. Épp ellenkezőleg: segít megbirkózni azzal, ami épp körülötted történik. Segít, hogy tovább léphess. Segít alkalmazkodni, elfogadni, koncentrálni, kitartani és fejlődni. (Szegény szomorúságnak olyan rossz a híre, hogy az ausztrál egészségügyi hatóság külön cikket szentelt a témának.)

Botrányos, tudom, de szabad hangosan kimondani, hogy „szomorú vagyok”! Ne vedd önbeteljesítő jóslatnak! Inkább tudatos felismerésnek, ami a kezelés első feltétele.

És ami nem segít: bűntudattal telve ostorozod magad, és folyton arra gondolsz, hogy semmi jogod szomorúnak lenni, mert másoknak sokkal rosszabb, mint neked. Az én tapasztalatom: (1) az érzések jogosságára a létezésükön kívül más bizonyíték nem kell. Ott van veled, él benned, tehát totál jogos. (Ezt olvasd el újra, jó? Szeretném, ha átmenne a gondolat…) (2) Ahelyett, hogy elnyomnád és elbagatellizálnád a negatív érzéseidet, és közben mentálisan pofozgatnád magad, hogy mielőbb elmúljanak, inkább éld meg a szomorúságodat! A tiéd. Vedd is bátran birtokba!

A „hurráoptimista” szót rám találták ki. Úgyhogy tőlem bátran elfogadhatod: a pozitív embereknek is vannak negatív érzései, csak ők mélyen gyökerező módon hisznek abban, hogy ezek el fognak múlni. Amit ilyenkor teszek: elengedem az adott napot, vagy hetet, és egyszerűen megélem, hogy szomorú vagyok. Persze, teszem a dolgomat, hiszen az élet csak nem áll le miattam. (Bármilyen jól is esne néha.) De tudom és elfogadom, hogy az adott héten nem fogom megváltani a világot.

És tudod, mi segít át ezen az időszakon? A következő három tipp.

#2 Lekapcsolódás

A Center for Humane Technology kutatása szerint a Facebook a harmadik legboldogtalanabb alkalmazás. Több szomorú emberrel találkozol ott, mint vidámmal és kiegyensúlyozottal. Vagyis: jó eséllyel nem fog felvidítani. Ha a motivációd a mélyponton van, kérlek, a saját érdekedben távolodj el a közösségi médiától!

Hagyd a hírfolyamot, rá se nézz! Csak látogass el azokba a csoportokba, ahol éppen dolgod van, vagy közvetlenül azokra az oldalakra, amelyekre kíváncsi vagy, és kész. És ne aggódj, hogy esetleg nem értesülsz valakinek a szülinapjáról, vagy nem osztogatsz támogató öleléseket és szívecskéket az ismerősöknek – az igazi barát így is szeretni fog!

Legyél saját magaddal empatikus először! Aztán jöhetnek a többiek.

#3 Komfortzóna

A komfortzónád szeret téged! ❤️ Megért és gondoskodik rólad.

Biztosan neked is van olyan ételed, amit akkor kívánsz meg, amikor szomorú vagy. (Mondjuk a csoki? Vagy valami olyasmi, amit anyukád készített neked gyerekkorodban?) Ennek van angol neve is: „comfort food”.

De létezik a „feel good music” is. (És persze a dalszöveg ugyanolyan fontos, mint a zene.) Nézd, például ilyesmi:

Neked van „feel good music” lejátszási listád? (Mire vársz? Legyen ez a címe, állj neki, és készíts egyet!)

Vagy nézz meg egy kedves filmet! Igen, erre is van angol név, ez a „feel good movie”. A TOP 3 boldogságfilmem, amiket legalább tízszer elővettem már: Larry Crowne, The Blind Side, Pride and Prejudice. (Oké, és a Charlie Wilson’s War.) Neked mi esik jól? Van egy ilyen mentális listád? Megjegyzem: ezek nem ugyanazok ám, mint a kedvenc filmjeid! Ezek „csak” jó kedvre derítenek és felemelnek.

(Ó, és a hiba, amit NE kövess el: megnéztem a Chernobyl című minisorozatot január 25 és 28 között, az év legdepressziósabb időszakában, amikor amúgy is statisztikailag a legtöbb tragédia történik. Az ilyen időszakokra inkább „feel good movie” való.)

Tudom, hogy egy rakás motivációs idézet szól arról, hogy lépj ki a komfortzónádból, mert ott mindenféle jó dolog vár téged. (És így is van.) De ha a lelkednek épp valami pihe-puha kell, akkor időzz bátran a zónában, jó? És ha már ott vagy, élvezd is ki minden percét!

#4 Aktivitás

Tegnap elindultam egy rövid sétára. Tíz kilométer lett belőle. Boldog baleset. Hazaértem, és amíg mozgott bennem az endorfin, gyorsan megírtam ennek a cikknek a vázlatát. Menj ki te is, ha süt a nap, ha fúj a szél, ha esik az eső. És utána talán belefér egy kis tanulás is! Csak tíz-tizenöt perc.

Tudtad, hogy a Google Naptár egy kutatás szerint a második legboldogabb alkalmazás? Nem csoda. Ha használod, akkor AKTÍV és SZOCIÁLIS vagy. A passzivitás rossz, az aktivitás jó. Bár itt azért csendben megjegyeznék valamit…

Ugye megvan az, hogy introvertált, extrovertált, és középen az ambvivertált? Te hol helyezkedsz el ezen a skálán? Az introvertáltakat a csend és a nyugalom tölti fel, az extrovertáltat a társaság és a beszélgetés. Amikor együtt nyaralunk a barátainkkal, én egy órával előbb kelek, és kiülök a partra olvasni – egyedül. Nekünk, introvertáltaknak ez a feltöltődés: olvasás, színezés, keresztrejtvény, séta a természetben.

Fellow introverts! Nézzétek meg ezt a videót, és becsüljétek magatokat:

Na, helyre kattant pár dolog önmagaddal kapcsolatban?

Az elmúlt időszak kemény eseményei kicsit négyzetre emelték mindazt, amiről most olvastál. (És különös aktualitást ad ennek a pár pontnak a neten keringő „2021. február 29 és 31 között feloldjuk a korlátozásokat” mém is…)

Ha a cikk közben esetleg sikerült megbocsátanod magadnak ezért-azért, már megérte az olvasásba fektetett idő.

Csak el ne felejtsd: maradj így! Megbocsátva magadnak. 😉