Mit kell tudnunk rólad? Mesélj picit magadról!

Talán azzal kezdeném, hogy az angol nyelv elsajátítása nálam gyerekkori álom volt. Akkoriban még az orosz volt a kötelező nyelv, nem volt YouTube, mp3, sőt, műholdas tv csatornák sem léteztek még hazánkban. Én mindeközben egyfolytában édesapám bakelit lemezeit bújtam, és próbáltam kisilabizálni a borítón lévő dalszövegek alapján, vajon miről is énekelhetnek. Természetesen néhány alap kifejezésen kívül, semmit nem értettem, de sóvárogva hallgattam azokat, akik bármilyen szinten is beszélték a nyelvet. Szülői tanácsra később németet kezdtem tanulni, aminek akkor persze nem nagyon örültem, de pár évtized múlva ez a lépés nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az angol nyelv alapjait viszonylag rövid idő alatt elsajátítottam.

17 éves koromtól kezdve megközelítően 30 éves koromig folyamatosan munka mellett tanultam. Tökéletesen tisztában voltam az idegen nyelv fontosságával, de így mégsem tudtam már beleszorítani a szűkös időmbe. A főiskolához szükséges nyelvvizsgát német nyelvből tettem le, majd ezt követően teljesen bedarált az élet. Nagyjából 36 éves voltam, mikor ráeszméltem, hogy még mindig nem tudok angolul. A gyermekkori vágyaim beteljesületlenek maradtak.

Végül hogyan kezdődött az angollal a kapcsolatod?

Szerencsémre a baráti körömben találtam egy fiatal lányt, akinek a segítségével el tudtam kezdeni angolul tanulni. Ez 2007 tavaszán, nyarán lehetett. Szépen haladtunk. Azonban egy év múlva, a tanárom külföldre történő költözését követően, elkezdődött a kálváriám. Tanárom akkor meg is jegyezte, bizony aggódik értem, hogyan tudom majd tovább folytatni. Akkor nem is értettem, de hamarosan rájöttem, hogy mire is gondolt.

Több tanfolyamot kipróbáltam, de felnőttként egyrészt le sem kötöttek az egyes témakörök, másrészt a hagyományos oktatási módszerek sem működtek már nálam.Így pár év múlva ráeszméltem, jobban haladok, ha magam tanulok.

És az önálló tanulás hogy ment? Voltak sikereid? Vagy ütköztél valamilyen problémába?

Napi szinten elkezdtem foglalkozni a nyelvvel, kalandoztam, mert sok minden érdekelt. Bátran, jóval az aktuális nyelvi szintem feletti cikkeket olvastam, egyszerűen azért, mert az kötött le. Az érdeklődésemet felkeltő témákkal kapcsolatban szerettem volna másokat is megérteni és a saját gondolataimat is megosztani. Így szépen lassan ez a tevékenység egyfajta szokássá vált. Szinte habzsoltam a különféle cikkeket és video anyagokat.

A szókincsem és nyelvtani kifejezéstáram is nagyon szépen fejlődtek. A németnek köszönhetően könnyedén el tudtam szakadni az anyanyelvemtől, könnyedebben tudtam alkalmazni a kötöttebb szórendeket, és a szókincsbővítő, önálló tanulásomnak köszönhetően egy meglehetősen stabil és választékos szókincsre tudtam szert tenni, így szinte száguldottam az intermediate szintig.

És itt jött számomra az első akadály: úgy érzem, magyarul is igen kacifántosan fogalmazok, és ugyanazt, vagy legalább hasonló választékosságot szerettem volna elérni az angol területén is. Pont emiatt a small talk sosem volt az erősségem, őszintén bevallom, még ma sem… Ellenben könnyedebben beszélek környezetvédelemről, társadalmi és politikai kérdésekről, spirituális élményeimről, stb.

Másik akadályozó tényezőnek a koromat éreztem olyan szempontból, hogy a hagyományos tanítási módszerek nálam már nem működtek. Képtelen vagyok füzetnyi szavakat bebiflázni pár nap alatt, nem elégszem meg azzal, hogy így, vagy úgy mondják, és ezt fogadd el. Sokkal szívesebben leülök egy órás dokumentumfilm elé, vagy olvasok végig egy szakmai cikket, vagy egy hírt a BBC oldalán angolul, minthogy megnézzek egy akciófilmet, vagy bármely bulvárhírt, amelyek magyarul sem vonzanak.

Jelenleg is gondjaim vannak a hallott szöveg megértésével, és mert sokat tanultam csendben, magamban, később rájöttem, hogy egyes szavakat sem kiejteni, sem leírni nem tudok megfelelően. Ezt így utólag hatalmas nyelvtanulási hibának értékelem, mert a rosszul rögzült szavakat nagyon nehéz már korrigálni.

Itt, Ausztráliában is többen mondták, hogy ugyan a szókincsem már advanced, viszont ajánlatos fejlesztenem a kiejtést, de még jobban a szövegértést, mert zavaró, hogy állandóan visszakérdezek. A kettő közül az utóbbi keserít és bizonytalanít el többször, mert pont emiatt hamar feladom, és ahogy elvesztem a fonalat nem figyelek már a beszélőre. És ez természetesen félreértésekhez vezet, ami lavinaként tovább rombolja az önértékelésemet.

Mielőtt elkezdtél tanulókártyákkal tanulni, milyen más tanulási módszereket, technikákat, eszközöket próbáltál ki?

A tanárnőm elutazását követően nyelviskoláknál próbálkoztam. Egyik reménytelenebb volt, mint a másik. Akkor már rengeteget tanultam egyedül, és egyrészt nem tudtam ráhangolódni az órákra, másrészt nem éreztem kellően hasznosnak azokat. Zavart, hogy a tanulótársaim fiatalok, mást tudnak, teljesen más szókészlettel rendelkeznek, tőlem merőben eltérő érdeklődési körrel, ami jellemzően meghatározta az órák témáját, és így tovább.

Sok esetben a tananyaggal nem tudtam megbékélni. Végül egyetlen iskolánál tartottam ki, ott viszont – köszönhetően a tananyagnak, a társaságnak és nem utolsó sorban a tanárnak – egy éven túl. Azonban a folyamatos munkahelyi leterheltség miatt az órák jelentős részére el sem tudtam menni, vagy teljesen kómás állapotban, két, három, sok bevallás között estem be az iskolába minden felkészülés nélkül. Emlékeim egy ideig ugyan még kitartottak, de számottevő új ismeretekre esélyem sem volt szert tenni. Évek teltek el így…

Annyit sikerült elérni, hogy a semminél mégis többet foglalkoztam az angollal, így nem kezdtem el felejteni, de összekeverni az addig tanultakat már igen. Amikor az egyik társunknak sikerült a komplex középfokú nyelvvizsga, úgy éreztem, minden törekvésem ellenére nekem sosem lesz meg az a szint.

Felkerestem magántanárokat is, akik közül az egyik lényegében kinevetett, mert néhány kifejezést összekevertem, és a kiejtésem csapnivaló volt, utána hozzá nem is mentem többet. Az online lehetőségeket tekintve is rengeteg dolgot, terméket kipróbáltam. Például a Duolingo egyáltalán nem kötött le.

A csodálatos illatú frangipani virág, Horváth Hajnalka fotója

Végül hogyan találtál ránk?

Arra határozottan emlékszem, hogy a tanulókártyákra egy angol tanulócsoportban akadtam a Facebook-on még 2014 környékén.

Mi, tanulók segítettünk egymásnak, szóba jöttek tanulási módszerek, könyvek, kiadványok, és ott említette egy lány az oldalt, hááát örök hála érte! Valószínűleg azért volt telitalálat számomra, mert az Angolutca oldalán több olyan cikket is olvastam, ami nálam is igazolást nyert. Ilyen például, hogy panelmondatokat tanuljunk és ne szavakat, hogy nem biztos, hogy az állandó szótárazás a legcélravezetőbb módszer, helyette mondjuk alkossunk játékosan szóhálókat a rokonértelmű kifejezésekből, és hasonlók.

Akkoriban éppen Angliába készültem, mert korábban sosem használtam az angolt élesben, csupán „tantermi keretek között”. Úgy éreztem, megtorpantam, és ki kell tépnem magam a komfortzónámból ahhoz, hogy végre látványos fejlődést érjek el, és ehhez egy hatásosabb eszközre volt szükségem.

A szakmámban az angol elemi követelménnyé vált, de interjúkra még véletlenül sem mertem elmenni, a rendszeresen kitöltött tesztjeim felemás eredményeket hoztak. 2012-ben többször volt alkalmam a barátnőmhöz kiutazni Angliába, ott rádöbbentem, hogy a tanult angol meg sem közelíti az élő nyelvet. A kint élők még véletlenül sem a nekünk tanított nyelvezetet beszélik, és persze alig értettem valamit.

A tanárom javasolta az LCCI nyelvvizsgát, de a felkészülés akkor csak szenvedés volt számomra. Egyrészt a nyelvvizsga sosem volt célom, másrészt 5-10 perc beszéd egy témáról számomra megoldhatatlan feladatnak tűnt. Állandóan elkalandoztam, a szavak sehogyan sem rögzültek, kezdtem mindent tökéletesen összekeverni. Pár hónap alatt sikerült maximálisan elbizonytalanodnom. Addigra teljesen becsömörlöttem a tananyagokkal, tanárokkal, és úgy éreztem, egy helyben topogok már nagyon hosszú ideje.

Ebben a helyzetben találtam Gabiékra. A blogon olvasott cikkek nálam teljes visszaigazolást nyertek, sokszor mintha a saját gondolataimat olvastam volna vissza. Mivel a külföldre költözés lehetősége lebegett a szemem előtt, így elég rövid idő alatt lefoglaltam a helyem a Gabiék által épp akkor szervezett Külföldre költözöm tréningre, valamint az S.O.S Angol kurzusra.

A tréningeken volt lehetőség a kártyákat személyesen is megnézni, kézbe venni, találkozni Gabiékkal, kérdéseket feltenni. A kártyák tartalmukban és minőségileg is nagyon megragadtak, és elsőként az Instant Abroad-ot, valamint a szakmámhoz szorosan kapcsolódó Business kártyacsomagokat vásároltam meg.

Milyen volt, amikor elkezdtél tanulni tanulókártyákkal? Milyen eltérést, esetleg áttörést tapasztaltál?

Vegyes élményeim voltak eleinte. Már nem emlékszem a sorrendre, de az első két csomaghoz hamarosan megvettem az Idioms, Informal és Verbs kártyákat is. Később szinte valamennyit beszereztem.

Szépen lassan összefirkáltam a kártyákat, a számomra logikailag összetartozó kártyalapokat megjelöltem, más színekkel láttam el őket, kiemeltem a nyelvtani összefüggéseket és a rokonértelmű kifejezéseket. Gabi tanácsa ellenére rendszeresen minimum 30 kártya volt a zsebeimben, egyszerre több csomagból is, mert sosem tudtam, aznap éppen melyik kifejezés jut eszembe, vagy „jön velem szembe”, amit azonnal ellenőrizni szeretnék. Én így működöm. Amint beugrik valami, bármilyen bizonytalanság fog el, ismerős kifejezést hallok, amit nem tudok a helyére tenni, nyelvtani megoldást látok, amiben nem vagyok teljesen biztos, azonnal megpróbálom ellenőrizni.

Instant Work tanulókártyák, Horváth Hajnalka fotója

Már korábban észrevettem, hogy jó taktika egyszerre több forrásból is tanulni, mert azok egyszer csak összeállnak a fejemben, és szinte mindegyikhez kötődik valamilyen emlékem. Erre Gabi is többször utal cikkeiben, mármint az érzelmi kötődés fontosságára a nyelvtanulásban. Hamarosan ugyanezt a kötődést éreztem a kártyákkal kapcsolatban is. Mivel közben folyamatosan jártam magántanárhoz is, a kettő teljesen kiegészítette egymást. Amiket a kártyákból tanultam, visszaköszöntek a magántanárnál, az órákon, és fordítva.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az addig tanultak elkezdenek az aktív szókincsem részévé válni, szépen lassan belekúsztak a mindennapi kifejezéstáramba. A tanárom például nagyon kedvelte, ha pár soros magyar nyelvű cikkeket fordítunk le angolra. Itt azonnal éreztem a kártyák hasznosságát, számtalan kifejezést az Advanced kártyákból csentem, illetve a rengeteg olvasás következményét erősítve a mondatalkotásra is nagyon pozitív hatással voltak. Szépen lassan elkezdtem kimászni a saját gödrömből.

Időnként visszatérek korábbi cikkekhez, könyvekhez – melyeket simán „bevágtam a sarokba”, mondván, sosem fogom érteni –, hogy na vajon most hogyan értékelem, és egyértelmű a fejlődés! A tanult kifejezések folyamatosan visszaköszönnek a cikkekben is, amelyeket olvasok, így a visszacsatolás állandóvá vált számomra.

Naplemente a tengerparton, Horváth Hajnalka fotója

Ezek szerint végül remek kombinációt találtál a különböző módszerek használatára. Ha most húzol egy vonalat, szerinted milyen eredményeket hoztak neked a tanulókártyák?

Nehéz elkülöníteni, mi honnan jön, de az tény, hogy például a nyelviskolai szintfelmérőhöz a tanulókártyákból merítettem. Az olyan jól sikerült, hogy azt hitték, „puskáztam”… Pedig nem, csupán a kártyák kifejezései teljesen beépültek a szókincsembe, és – mint kész paneleket – elő tudom őket hívni a memóriámból, amikor szükséges. Szinte fel sem tűnt, hogy a kiutazásomat teljesen angolul intéztem, néhány bizonytalanságot leszámítva nem éreztem semmiféle nehézséget.

Az útikönyvek szintén angol nyelvezetűek és csak jó néhány oldal után észrevettem, hogy hiszen nem is magyarul olvasok. Ma már teljesen természetes, hogy angolul kommunikálok, írok és olvasok. És kicsit sem aggódok a hibáimért, hiszen itt senki sem arra koncentrál! Rengeteg a turista és a bevándorló és senki sem ítél meg minket, senki sem strigulázza a hibáinkat, sőt! Értékelik, hogy idegen nyelven próbálkozol és csodálattal veszik, hogy olyan messziről kiutaztál.

A nyelviskolában a diákok érdeklődve kérdezték, miként és hogyan tanulom a nyelvet, mert csodálkoztak a kifejezéseimen. És hát igen… Magam is hallom, hogy sok esetben az évek óta itt élők nyelvi szintjét messze meghaladom, pedig nem beszélek felsőfokon. De már észreveszem az ő tévesztéseiket és kihallom, hogy valójában igen kevés kifejezést használnak. És szinte bármit el tudok intézni, dacára a folyamatos önbizalomhiányomnak.

Visszahúzódó személyiségemből adódóan sok esetben még ma is nehezemre esik megszólalni, rémképek villannak fel bennem, de erőt veszek magamon és megoldom a helyzetet. Ilyenkor az Instant Friends lazább kifejezései remekül alkalmazhatók. Sokszor én vagyok a legjobban meglepődve, mennyire gördülékenyen is veszem az akadályokat, és hogy rémképeim mind délibábok voltak. Az anyanyelvieket ugyan még nehezen értem, de ez egy tanulási folyamat, ami kitartást és türelmet igényel.

A magyar konyha bemutatkozik Ausztráliában, Hajnalka középen, hátrafordulva mosolyog

Öröm hallani, hogy ilyen jól boldogulsz a világ túlsó felén! Mit gondolsz, milyen hatással voltak ezek az eredmények az életedre?

Történetemhez hozzátartozik, hogy tavaly a tanárom unszolására mégis letettem az LCCI komplex gazdasági középfokú nyelvvizsgát és a felkészülési folyamat számomra nem várt fordulatot hozott. Rájöttem, hogy mindaz, amit odáig sikerült elérnem csupán a jéghegy csúcsa, és csak ez után jön az angol sava-borsa. A kis apró ínyencségek, amiket mindig is birtokolni szerettem volna.

Tanárommal konzultálva kitűztük idén tavaszra a felsőfokú szintet, és ismételten nekiveselkedtünk a nyelvnek. Az IELTS-t céloztam meg, annak is az Academic változatát. Kérdeztem Gabit, melyik kártyákat javasolja, és a Boost, valamint az Advanced kártyacsomagok jöttek egyértelműen szóba.

Aztán egy házi dolgozat meghozta életem eddigi legnagyobb sikerét! Az eredményt meglátva, még a könnyem is kicsordult. A tanár úgy jellemezte, hogy számára úgy tűnt, egy szakértővel áll szemben, és nagy élvezettel olvasta írásomat, értékelésként pedig 3 kategóriában 8-ast, a task achievement-re pedig 7-est adott, így lett átlagban 7,5, ami a magyar C1-nek már megfelel. Ugyan ez csak egy házi dolgozat volt, de nekem hatalmas elismerést jelent ez az értékelés.

Az angolnak köszönhetően számomra kétségtelenül kinyílt a világ, bátrabb és magabiztosabb lettem. Megszámlálhatatlan mennyiségű információt érhetünk el egy világnyelv ismeretével. Rengeteg könyv, szakanyag vagy akár magyarázat kizárólag angolul érhető el, vagy éppen már észreveszem, amikor nem a legpontosabb a fordítás, és akkor bátran az eredeti forráshoz tudok nyúlni. Ezek mind-mind olyan eszközök és képességek, melyek értéke szinte felbecsülhetetlen.

A magam részéről mindenkit csak bátorítani tudok, hogy ne torpanjanak meg a kezdeti kudarcokat követően.

Sőt, kudarcok mindig lesznek, ami természetes egy tanulási folyamatban. Merjenek bátran kommunikálni, használni azt, amit már megtanultak, mert mások sem beszélnek sokkal választékosabban, és az anyanyelvűek pedig kifejezetten értékelik a próbálkozásainkat.

Na, megfogadod Hajnalka tanácsát?

Bátran beszélsz, és minden akadály ellenére törsz előre?

#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?

A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>

#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?

Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>

#3 Naponta mennyit angolozzak?

Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>

#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?

Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>

#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?

Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>

#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?

Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>

#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?

A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>

#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?

Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>

#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?

Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>