3 ok, amiért jó újrakezdőnek lenni
tanulási szakértő, az Angolutca alapítója.
Szia! Hadd kezdjem egy vallomással, jó? Tudod, kislányként csodáltam, ahogy a műsorvezetők bemondják az angol számok címét a rádióban. Annyira menő volt, ahogy angolul beszéltek! Próbáltam...
Bánt, hogy párszor már abbahagytad a nyelvtanulást?
Nem kéne. Mert 3 okod is van, hogy felhőtlenül boldog legyél miatta.
Mondom, hogy miért jó újrakezdőnek lenni, oké?
1. Mert az angolt újrakezdeni olyan, mint amikor meglátogatsz egy rég látott ismerőst.
„Nahát, el is felejtettem, hogy létezik ez a fénykép! Micsoda nap volt! Imádom a kanapédat, olyan kényelmes! Jé, új a konyha?” Újrafelfedezések tömkelege. Színtiszta nosztalgia. És tudod, mit?
Minden újrafelfedezés egyben újratanulás is. Úgyhogy elő a felfedező éned! Nem mellesleg, észrevetted már, hogy egy kis kihagyás után valahogy minden más? Kicsit könnyebb? Világosabb? Tisztább? Ez a szünetek haszna.
2. Mert ha hideg, fehér valami esik az égből, akkor tudod, hogy elő kell készíteni a hólapátot.
Már vannak tapasztalataid arról, hogy mi működött a nyelvtanulásban: mi tűnt könnyűnek és kellemesnek, mitől voltak sikerélményeid, és mi volt az, ami bár fájt, de leginkább előrelendített és fejlesztett. Ezért a tudásért egy „szűz” nyelvtanulónak drágán meg kell fizetnie. Néha hosszú hónapok vagy évek egy helyben topogásával. De te már vén róka vagy.
Semmi másra nincs szükség, csak hogy összeszedd, mi működött nálad, és azt csináld!
3. Mert így az angoltudásod már félig kész van.
Nem nulláról indulsz. Hiszen jókora passzív tudásod van! És ha megtanulni valamit egy egységnyi „tanulási energia”, akkor aktivizálni valamit ennek jó, ha fele munka. Vagyis: még el sem kezdted a tanulást, már félig kész is van.
Mindez talán hangyányit hurráoptimistának hangzik. De ha egy egészen picit belegondolsz…tényleg, csak egy egészen picit…ugye azért érzed, hogy van benne némi igazság?
És ugye nem is olyan rossz újrakezdőnek lenni?
Hasznos volt? Tetszett? Nyomj egyet az Ajánlom gombra, hogy tudjam!
Ha bátor vagy, próbáld ki!
Mind elfoglalt, rohanó felnőttek vagyunk. Kevés az idő az angolra.
Ezért léteznek a tanulókártyák – online és papíron.
Érdekel 13+1 könnyítés, amit az angol nyelv kínál neked? Hallgasd meg!
#1 Mennyi idő alatt tanulhatok meg angolul?
A Közös Európai Referenciakeret szerint a nullától a középfokú nyelvvizsgáig…
Tovább a válaszhoz>>
#2 Hogyan jegyezzem meg az angol szavakat?
Már az is sokat segít, ha szavak helyett mindig…
Tovább a válaszhoz>>
#3 Naponta mennyit angolozzak?
Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy a hosszútávú memóriának nem idő kell ahhoz, hogy információt fogadjon be, hanem…
Tovább a válaszhoz>>
#4 Hogyan lehet gyorsítani a nyelvtanuláson és hatékonyabban angolt tanulni?
Van pár fontos közös pont a leghatékonyabb módszerekben, és ha ezeket betartod, akkor…
Tovább a válaszhoz>>
#5 Hogyan tudok javítani az angol kiejtésemen?
Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszhoz>>
#6 Hogyan tudnék folyékonyabban beszélni angolul?
Tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor…
Tovább a válaszhoz>>
#7 Hogyan tarthatom szinten az angolomat, ha nem használom a mindennapokban?
A nyelvtudás négy készségből áll, ezért több, különböző dolgot kell csinálnunk felváltva…
Tovább a válaszra>>
#8 Hogyan tudnék időt szakítani az angolra munka és az otthoni teendők mellett?
Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanul angolul. A kulcs az…
Tovább a válaszra>>
#9 Meg tudok én még tanulni angolul 50 évesen?
Igen. Akkor is, ha most töltötted be a kilencvenet. Egyrészt…
Tovább a válaszra>>
Yes, I have! Tanítónak lenni megélhetés, (úgy mint gyógyítónak is), ennélfogva a megélhetés fenntartása a céljuk, nem pedig a hozzájuk fordulók elvárásainak való megfelelés! Vagyis, csak az lehet a céljuk, hogy örökre kezdők (krónikus lábadozók) maradjunk. Ha pedig valamelyik tanuló (beteg) rájönne a hatékony tanulás (gyógyítás) valamiféle módszerére, rögtön a tanítók (gyógyítók) táborához tartozónak érezné magát, és esze ágába sem lenne ingyen a társadalom javára bocsátani találmányát.
Úgy érted, hogy a tanárok érdeke, hogy újrakezdő maradj? 😀 Ugye, ez nem komoly?
Szerintem csak provokátor szerepet vállalt Kerpely Kálmán. De bocsássuk meg neki, mert ezzel egész jó kedvet csinált a vitára. 😀 Az utolsó mondatára reagálnék inkább. Hogy melyik tanító (vagy orvos) engedheti meg magának azt, hogy ingyen bocsássa rendelkezésre a tudását, tehetségét, képességét, az emberi hozzáállás kérdése, és igaz, hogy elég ritkán, de esetenként hallani ilyesmiről is. A mai pénzvezérelt világban nagyon irreális elképzelés is volna, meg természet ellenes is. Ahhoz egy másik világot kellene építeni.
Ne haragudj, Kálmán, nem értek egyet, sőt. Soha, egyetlen diákomnál sem jutott eszembe, hogy ne tanuljon meg angolul, azért hogy minél tovább járhasson hozzám. Sőt, nem teszem "függővé" sem: pontosan az a cél, hogy a kezébe adjak olyan módszereket, eszközöket, technikákat, amikkel egyre önállóbban, akár egyedül, az én segítségem nélkül is boldogulni, haladni, fejlődni legyen képes. És attól, hogy ez létrejön, még nem kell hogy ő maga is tanárrá váljon. Vagy ha igen, annál jobb! Igenis szárnyalja túl a tanítvány a mestert. Azt hiszem, elég boldoggá tenne egy ilyen eset. 🙂
Ti, többi tanárok, hogy látjátok ezt?
Naná, hogy! 🙂 Miért másért tanítana egy tanár? Pénzért? Ugyan… 🙂
Amúgy: egy tanár egyetlen igazi eredményességi mutatója, hogy hány tanítványa boldogul el jól az életben a tárgyával. Legyen az történelem, kémia, vagy angol, nem?
Ez a cikk aranyos, köszi szépen Gabi, hogy megírtad 😀
Az első komment szerintem abszurd. Ha a diák úgy áll hozzá egy nyelv (vagy bármi!) tanulásához, hogy "tessék engem tanítani", és ha nem sikerül, az a tanár (meg a világ) hibája, na ez egy katasztrofális hozzáállás. A tanulásba csak úgy érdemes belevágni, hogy én akarok tanulni, én ezt meg akarom érteni, végig akarom csinálni, ha törik, ha szakad, és hajlandó vagyok érte áldozatokat hozni, mert ez az én felelősségem, hogy megtanulom-e vagy nem, fejlődök-e vagy sem. A tanár csak max. irányítja a tanulási folyamatot és segít, plusz különböző módszerekkel, trükkökkel, termékekkel ismertet meg. De a tanulás felelőssége teljes egészében a diáké. Ez van. Aki a saját tanulási sikertelenségéért mindig csak másokat hibáztat meg mindenütt ellenségképet vizionál és nem hajlandó magába nézni, az soha nem is fog eljutni sehova. Plusz a társasága se kellemes egy folyton panaszkodó, keserű embernek.
Henis, abszolút egyetértek veled 😀
Én egy öreg orvos vagyok. Kálmán állítását durván amatőrnek outsidernek találom.
Egész életem folyamán tanultam (angolul is!), hogy a tudásom minél tökéletesebb, naprakészebb legyen, a betegeim minél jobb ellátása érdekében. Igaz, Magyarországon, nem valami fényesen, de megéltem. Nem vagyok (voltam) egyedül abban, hogy a betegeim teljes gyógyulását igyekezzek mindig elérni. A "krónikus lábadozó" helyzet mind orvos, mind beteg számára szörnyű, tarthatatlan , gyötrelmes állapot lenne. Erre törekvő orvos nincs.
Kálmán! Sajnálom, de ezek miatt nem adhatok Neked igazat.
Teljesen ledöbbentem,hogy valaki,élő ember fejében ilyen gondolat születik meg?!Ugye ez csak egy provokatív szöveg,avval a célzattal"Na erre, mit léptek?"Remélem. Nagyon rossz érzéssel olvastam amikor két tanár és egy orvos is magyarázkodni kényszerül egy ilyen kijelentés miatt.66 vagyok,sok mindent megértem és megéltem.Kálmán kérlek nézz magadba/a tükör nem elég/,és kérj elnézést.Persze minden kimondott szónak súlya és emberi önérzetet sértő hatása van.A bocsánatkérés-ugy-e létezik még?-talán enyhít ezen.
Vajon az jó módszer lehet a nyelvtanulásra, hogy csak érteni akarom írásban és szóban a nyelvet? Egyelőre nem akarok beszélni, nyelvtanozni meg talán soha sem (csak kíváncsiságból, nyelvvizsgázni nem fogok). Úgy gondoltam kb. 8000 passzív szókincs (kifejezések) elég lesz. Azt meg úgy próbálom elérni, hogy azt olvasom, nézem, ami érdekel (most épp a Trónok harca). Van olyan, hogy rám ragad a tudás, vagy teljesen tévúton járok?