„Megengedem magamnak, hogy hibázzak…”


tanulási szakértő, az Angolutca alapítója.
Szia! Hadd kezdjem egy vallomással, jó? Tudod, kislányként csodáltam, ahogy a műsorvezetők bemondják az angol számok címét a rádióban. Annyira menő volt, ahogy angolul beszéltek! Próbáltam...
Anikó Pakson él és dolgozik.
Első szerelme a francia nyelv volt, de mára már olyan jól belejött az angolba is, hogy a jógás kifejezések például így mennek jobban. És bár a munkahelyén adminisztrációval foglalkozik, néha tolmácsolás és fordítás is akad a teendői között.
Ismerjétek meg egy kedves barátunkat és vevőnket, Anikót, aki igazi nyughatatlan típus: túrázik, via ferratazik és jógázik is, ráadásul imád olvasni és mindig tanul valamit. Például angolt!
Mit kell tudnunk rólad? Mesélj picit magadról!
Pakson élek, az atomerőműben dolgozom, ahol esetenként akad angol és francia tolmácsolás, fordítás is. Ezen kívül francia és angol órákat adok délutánonként, amit nagyon szeretek, mert mindenkivel a saját, egyéni tempója és stílusa szerint lehet haladni. Két nagy gyermekem van, így amikor épp mindenki otthon van, olyanok vagyunk, mint három kollégista.
Időnként jókat borozgatva dumcsizunk egy vacsora mellett, és néha még az is elő szokott fordulni, hogy mindezt angolul tesszük! Ezt legfőképpen a fiam szokta kezdeményezni, akitől érdemes eltanulni, hogy kell lazán, minden aggodalom nélkül egyszerűen csak kimondani, ami eszedbe jut angolul. A másik fél meg csak igyekezzen azon, hogy megértse.
Az irodai munka mellett nagyon fontosnak tartom a rendszeres mozgást, ami fizikai és lelki, szellemi felfrissülést is hoz számomra, ezáltal valóban teljes értékű kikapcsolódást jelent. Hobbijaim továbbá az olvasás és zenehallgatás, szerencsére ezeket mind lehet angolul is végezni, így ha akad egy kis időm, máris a nyelvvel foglalkozom!

Hogyan indult a kapcsolatod az angollal? Mik voltak az előzmények?
Francia nyelvből szereztem bölcsészdiplomát, és már az egyetemen is magánórákat adtam, hogy meglegyen az aznapi vacsorára való. Sokszor hívtak tolmácsolni is, így elég jól beépült a fejembe a francia nyelv logikája, mondatalkotása. Szép lassan magamba szívtam a nyelvvel együtt sok más, kellemesen franciás dolgot, melyek az évek alatt észrevétlenül a részemmé váltak, főleg, amikor franciául beszélek. Egyre több magyar ismerősöm jegyezte meg, hogy olyan „franciásan” nézek ki, illetve franciák érdeklődtek, hogy francia vagyok-e.
Az angolt már évekkel a francia előtt kezdtem tanulni, még általános iskolában, így mindig ott volt kéznél az angol is, de a francia hamar elnyomta. Amikor egyszer elhívtak angolul tolmácsolni, megdöbbenten lepleztem le magamban, hogy a magyarul elhangzott mondat automatikusan kezdett felépülni a fejemben franciául, és aztán franciából kezdtem angolra fordítani. A két nyelvben sokszor hasonlóak a szavak, így a francia tudásomat próbáltam felhasználni az angolra való fordítás közben. Ekkor határoztam el, hogy ez így nem mehet tovább, muszáj feltornázni az angolomat is egy jó kis biztonságos, felsőfokú szintre.
Amikor eldöntötted, hogy nem szeretnél tovább az angollal küszködni, akkor honnan indultál?
Amikor ezt elhatároztam, elvileg középfokú nyelvtudásom volt nulla önbizalommal. Ez egy nagyon érdekes jelenség volt, hosszú éveken keresztül tartotta magát, mire végre – főleg a Szalai Gabi-féle instant mondatoknak, valamint Gabi által írt sok-sok cikknek köszönhetően – sikerült kipiszkálgatnom az angolomat a kátyúból.
Szinte bármit el tudtam olvasni angolul, és ha támogató légkörben kellett megnyilvánulni, akkor úgy éreztem, sikerül viszonylag folyékonyan beszélni, ha nem is olyan szépen, árnyaltan és helyesen, ahogyan szerettem volna, vagy AHOGYAN FRANCIÁUL TUDNÉK. Ez bizony egyre inkább elbizonytalanított, sőt bosszantani kezdett. Amint úgy éreztem, hogy a beszélgetőpartnerem türelmetlen velem, vagy sokkal jobban beszél angolul, mint én, máris mintha elvitte volna a cica a nyelvemet, meg sem mertem mukkanni. Aztán magamban fortyogtam, ha valaki nálam sokkal bénábban ugyan, de bátrabban mert megnyilvánulni, hiszen én magamban sorra javítgattam ki a hibáit, mégis ő volt az, aki beszélt, én pedig csak kukultam, közben pedig dühöngtem magamban.
Mindenesetre, ha megkérdezték, beszélek-e angolul, nehéz volt mit mondanom, leginkább azt válaszoltam, hogy „háááát, az attól függ.”
Ezzel a helyzettel szembesültem a munkahelyemen és a magánéletemben egyaránt, amikor külföldiekkel kellett kommunikálnom, és bár alapvetően egy kíváncsi, könnyen ismerkedő természet vagyok, inkább csöndben maradtam, hogy ne kelljen megint átélnem azt a bosszantó érzést, hogy nem tudom kifejezni magam. Ráadásul, ha végre erőt vettem magamon, tuti, hogy minden második szó franciául jutott eszembe.
Ami érdekes ebben, hogy franciául ilyen gondom soha nem volt. Viszont az angolomat, valami furcsa drákói szigorral kíméletlenül a francia tudásomhoz mértem, ezzel teljesen megbénítva magamat.

Mielőtt elkezdtél tanulókártyákkal tanulni, milyen más tanulási módszereket, technikákat, próbáltál ki?
Sok mindent próbáltam a tanulókártyák előtt, mivel gyakorlatilag 28 éve folyamatosan angolt tanulok. Az iskolai angolórák abszolút nem jöttek be, bár mindig az osztályelsők között voltam, angolból kiválóra érettségiztem. Gyakorlatilag a szükséges minimumot tökéletesen teljesítettem, és azon kívül semmi nem motivált többre.
Egyetemen volt egy jó tanár, akinek nagyon szép kiejtése volt, de attól én még nem beszéltem jobban, maximum gyönyörködtem benne, és próbáltam őt utánozni, de sajnos csak néhány dolog ragadt rám abból az időszakból. Megvettem egy egész sorozat angolul tanító magazint, amiből aztán talán az első számot olvastam el, a többi valahogy hanganyaggal együtt azóta is ott lapul a fiókom mélyén. Pedig jó az, csak sosem volt kéznél, főleg nem egy CD-lejátszó, hogy hallgatni is tudjam a hozzá tartozó hanganyagot.
Beiratkoztam intenzív nyelvtanfolyamra is, két héten át heti hat napon, napi nyolc órában angoloztunk. Ez nagyot lendített a nyelvtudásomon, el is mentem gyorsan felsőfokú nyelvvizsgázni, ami nem túl nagy diadallal ugyan, de meg is lett. Ezután persze szép lassan ugyanúgy visszasüllyedt az egész a jól megszokott kis félénk, lusta helyére… Immár felsőfokú nyelvvizsgával büszkélkedhettem volna, de legbelül tudtam, hogy ugyanott vagyok, ahol eddig. Picit több tudással, de ugyanúgy félénken és bénán, ha meg kellett szólalni.
Ezek szerint minden módszert alaposan körbejártál. Végül hogyan találtál ránk?
Egy kedves ismerősöm szülinapja közelgett, amikor Facebook-on szembejött velem az AngolNyelvTanitas.hu – talán egy ismerősöm lájkolta, vagy hirdetés volt, nem tudom. (Az oldal azóta Angolutca.hu néven érhető el – a szerk.) Ami azonnal betalált: „Nyelvtanulókat gyógyítok ki olyan hibákból, mint: nem tudok összerakni egy épkézláb angol mondatot, semmit sem értek hallás után az angol szövegekből”… hmm, gondoltam, nézzük csak meg, mi ez! Az ismerősöm hasonló cipőben járt, mint én, ezért azonnal kristálytisztán lebegett előttem, hogy a Boost Big Pack tanulókártya-csomag lesz az ő tökéletes ajándéka. Azonban minden szentnek maga felé (is) hajlik a keze, és mivel én vettem meg, gondoltam, övé lesz a papír alapú tanulókártya, az én telefonomon meg majd szépen kéznél lesz nekem az elektronikus verzió, így magamat is megleptem.
Utólag kiderült, hogy ennél jobbat nem is tehettem volna vele sem, de a legjobbat mégiscsak magammal (és szűkebb környezetemmel, gyerekeimmel) tettem, ugyanis innentől kezdve nem volt többé megállásom. Annyira megtetszettek a frappáns, könnyen megjegyezhető, angol logikával felépített, rövid kis mondatok, kifejezések, és hogy nem nekem kell bénán, a magam magyar vagy francia logikájával megerőszakolt angol szavakból összetákolni kifejezéseket, hogy egymás után szívtam magamba a mondatokat. Jó érzés volt, hogy biztonságos forrásból, tuti kifejezéseket tanulhatok, mégis a magam tempójában haladok kézre álló eszközökkel karöltve.
Azóta már szinte az összes tanulókártya csomagot megvettem (kivéve az abszolút kezdőket), és mindig van nálam egy hajgumival összefogott, különböző csomagokból összerakott kis vegyes pakli, amit bármikor előránthatok a táskámból, ha várni kell egy picit (néha szinte bánom, ha azonnal sorra kerülök pl. orvosnál, kormányablakban, stb).
Ha pedig épp mégsem lenne nálam tanulókártya, semmi baj, mert a telefonom úgyis mindig nálam van, és akkor az applikációt használom. Szóval, azóta nincs kifogás. Mivel nagyon szeretem a kártyákat és az applikációt is, szívesen használom mindkettőt. Az az igazság, hogy imádom a mondatokat is. Voltam tanulókártya tréningen, ott megtanultam Gabitól, hogyan lehet „gyurmázni” a mondatokkal, azóta a gyerekeimmel így „tanulunk”.
Olvastam Gabi cikkeinek nagy részét, amikben a rossz tanulási szokásokat próbálja kiirtani a fejünkből (pl a: Minden, amit a nyelvtanulásról tudni akartál). Ezek a cikkek segítettek jó módszereket elültetni bennem, és örömmel konstatáltam, hogy jééé, amikor annak idején még ösztönösen, gyerekfejjel tanultam franciául, sok mindent én is így csináltam! Csak valahogy az angolnál a kezdeti kudarcok miatt bekerültem egy ördögi körbe, és egyre inkább rágörcsöltem az egészre. Így szépen lassan elkezdett „felszabadulni” az angolom.

Gabi módszerének bevetésével mi volt az, amit elsőként tapasztaltál?
A legjobb az a tanulókártyákban, hogy viszonylag kis egységekben lehet tanulni, amik önmagukban is megállják a helyüket. Így nem kell egyszerre sok időt szánni rájuk, mert akkor tuti elmaradna a tanulás. Szeretem, hogy nagyon hasznosak a mondatok. Semmi fakszni, cicoma (kivéve persze a Boost és az Advanced csomagokat, de ott meg éppen ez a lényeg, imádom, hogy olyan szép választékosak a mondatok), és bummm, azonnal bevethetőek.
Számtalanszor ledöbbentem, hogy mennyivel egyszerűbben meg lehet fogalmazni mindent, és hogy eddig mennyi mindent túlbonyolítottam. Már meg sem lepődtem, hogy egy felsőfokú nyelvvizsgával a zsebemben még a Vital 2 vagy az Everyday csomagokban is találtam igen sok megtanulni érdemes kifejezést, amit én már simán el tudok mondani angolul, csak sokkal körülményesebben, úgyhogy most épp ezekre vagyok rákattanva.
De nem tudom érintetlenül hagyni a Friends csomag kártyáit sem, mert Gabi cikkein felbuzdulva sorozatokat nézek, és bizony van sok olyan kifejezés, amiket sehol máshol nem találok meg, szótár alapján lehetetlen volna kikövetkeztetni a jelentésüket, a Friends csomagban pedig benne vannak. Nagyon jó érzés kihallani egy filmből vagy egy dalból egy kifejezést, amit amúgy nem értenék meg, de a tanulókártyák között már találkoztam vele, így egyből tudom, mit jelent. Sokkal magabiztosabban haladok előre azóta, hogy a tanulókártyákat használom.
A felbátorodott használaton és a magabiztosabb tudáson túl milyen eredményeket hoztak neked a tanulókártyák?
Egy szóval jellemezném: felszabadultam.
Kivirágzott, kinyílt az egész angoltanulás és angolul kommunikálás számomra, amióta a tanulókártyákkal tanulok és Gabi cikkeit olvasom. Sokat magamba olvasztottam Gabi hozzáállásából, vagányságából, lendületéből, külön köszönet azért, hogy nem hagyott békén az e-mailjeivel (amit – el kell mondanom – nem mindenkitől fogadok szívesen), mivel ő annyira kedvesen tette mindezt, hogy lehetetlen volt nem kattintani azonnal a linkre, hiszen ha félrerakom, az nem segít, igaz, Gabi? [Igaz!!! 😀 A szerk. megj.]
Ez a lazaság „odaragadt” az angol nyelven történő megnyilvánulásaimhoz a munkahelyemen is és a magánéletben is. Nem félek többé. Na jó, azért szinkrontolmácsolást egyelőre még nem vállalok az Európai Parlamentben!
Összességében úgy jellemezném, hogy helyreállt végre az önbizalmam, most már szinte bármilyen körülmények között meg merek szólalni angolul, mit nekem egy-két hiba! Nem javítgatom folyton zavarodottan azt, amit végre ki mertem mondani. Ha nem jött össze jól a mondat, majd összejön legközelebb. Megengedem magamnak, hogy hibázzak, nem mérem többé a francia nyelvtudásomhoz az angolomat. Gabi tanácsára most már próbálok arra fókuszálni, amit megértek, és nem arra, amit nem.
És persze itt nem ér véget Anikó története. Főleg, mert az angollal és a nyelvtanulással való szerelme az egész életében elkíséri majd őt.
Viszont a TE sztorid itt kezdődik. Most.
Bátran olvasd újra el az interjút az elejéről, és gondolkodj el azokon a részeken, amik megfogtak!
Mit gondolsz? Neked mit kéne tenned az áttöréshez?

A vendégcikk írója Zsolya.
Az ő vidám, néhol önironikus, de léleksimogatóan pozitív Facebook bejegyzéseit egész kiwilandi tartózkodása alatt hűségesen követtem, és mostantól ír nektek cikkeket az Angolutca Magazinba is. Zsolyát itt érheted el.
Tetszett? Hasznos volt? Nyomj egyet az Ajánlom és +1 gombokra, hogy tudjam!
Érdekel 13+1 könnyítés, amit az angol nyelv kínál neked? Hallgasd meg!




#1 Milyen filmeket nézzek, ha angolul akarok tanulni?
A legkönnyebb az, ha olyan filmet választasz, aminek a történetét már ismered, esetleg magyarul már láttad. Talán meglep, de…
Tovább a válaszhoz>>
#2 Brit, vagy amerikai angol kiejtést tanuljak?
Jól látod: vannak különbségek. Például a brit angol…
Tovább a válaszhoz>>
#3 Hogyan lehet nem erőlködve, hanem élvezettel megtanulni egy nyelvet?
Az erőlködés két fő forrásból jöhet. Egyrészt a rossz tanulási módszerekből…
Tovább a válaszhoz>>
#4 Mennyi idő alatt lehet megtanulni angolul?
A nullától a középfokú nyelvvizsgáig, ami egy erős kommunikációs szintnek tekinthető…
Tovább a válaszhoz>>
#5 Hogyan tudom otthon, egyedül fejleszteni a beszédkészségem?
A legfontosabb: tűzz ki egy két-három hónapos időszakot, amikor fókuszáltan…
Tovább a válaszhoz>>
#6 Meg tudok tanulni angolul munka, gyerek, háztartás mellett?
Határozottan igen. Van olyan vevőnk, aki négy gyerek és egy vállalkozói karrier mellett tanult meg angolul. A kulcs…
Tovább a válaszhoz>>
#7 Nyelvérzék nélkül lassabban megy az angol?
Mítosz, hogy van olyan, akinek egyáltalán nincs nyelvérzéke. A nyelvérzék nem egy villanykapcsoló, hanem…
Tovább a válaszra>>
#8 Naponta mennyi időt érdemes foglalkozni az angollal?
Elfoglalt felnőttként sosem tudunk annyit foglalkozni az angollal, amennyit szeretnénk. Ezért jó hír, hogy…
Tovább a válaszra>>
#9 Hogyan lehet anyanyelvi angol kiejtésem?
Van, aki azt hiszi, hogy ehhez elég sok-sok angolt hallani, és sokat gyakorolni, de ez nem feltétlenül igaz. Az anyanyelvi kiejtéshez…
Tovább a válaszra>>










Hagyj üzenetet